Miután délelőtt megérkezett Sánta barátom, rögtön nekiállt kibontani az újonnan szerzett Occre Ulises tugboat-ját. Izgatottan tépte fel a celofán borítást, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékának a csomagolópapírját. A férfiak nem nőnek fel, csak a játékszereik lesznek nagyobbak és drágábbak. A terebélyes doboz tartalmaz jónéhány lézervágott rétegelt lemezt, egy jó vastag palánkléc nyalábot, valamint két kisebb egyéb faanyag köteget, két műanyag dobozt a különböző apró fém, fa és egyéb alkatrészeknek, egy műanyag zacskót a nagyobb alkatrészeknek, valamint természetesen építési utasításokat és tervrajzokat. Hamar észrevettük, hogy az Occre nem nyomtat minden modelljének külön dobozt, hanem egyen dobozokat nyomtat és arra utólag ragaszt rá egy lapot az adott modell képével, nevével és adataival. Annyira egyen dobozokat nyomtat, hogy az a hajó és a vonat modelljeinek is megfelelő.

Csalódást okozott, hogy nincs a dobozban egy szép nagy tervrajz a hajóról, hanem csak nyomtatott A3-as részlet tervek vannak, ugyan ezeknek a szegélyeinek a levágásával és összeragasztásával létrehozható egy oldalmetszeti és egy felülnézeti tervrajz, de ez nem az igazi, ez számomra kicsit igénytelen. Az építési útmutató is csalódás volt, pedig Sánta barátom hogy beharangozta, hogy az Occre-nak milyen frankó és részletes az építési útmutatója, nem tudom, ezt honnan vette. Van egy néhány oldalas, nem túl részéletes, szöveges építési leírás, spanyol, angol, francia, olasz és német nyelven, melynek a végén egy alkatrészlista is helyet kapott, valamint egy néhány oldalas színes építési útmutató is, mely az építés különböző fázisairól készült képeket tartalmazza. A szöveges leírás olyan, mint amit (sőt valószínűleg így is készült) egy word szövegszerkesztőben írtak, füzet elrendezéssel kinyomtattak egy irodai nyomtatón A3-as lapokra, majd középen két tűzőkapoccsal összetűztek, így létrehozva egy A4-es „füzetet”. Ilyeneket középiskolás koromban készítettem, mikor az Osprey Publishing hadtörténeti kiadványait olvasgattam és a számomra érdekesebbeket lefordítottam magamnak magyarra. A színes képes építési útmutató is hasonló színvonalú, ezt A4-es lapokra nyomtatták kétoldalasan iroda színes nyomtatóval, majd egyszerűen összetűzték őket oldalt két tűzőkapoccsal. Persze a fűzés oldali margókkal nem törődtek, az összetűzés jócskán belenyúlik a képekbe, így gyakran nem látszódnak az ottani részletek és alkatrészszámok. Egy ilyen drága készlettől ennél igényesebb nyomdai megoldásokat várnék, nem ilyen irodai nyomtatásokat. Valami olyasmit, mint a Constructo kis színes építési útmutató könyvecskéje. Bár annál meg az első oldalaknál elengedett a ragasztás. Miután kicsámcsogtuk magunkat a készleten, egyelőre félretettük, és folytattuk a Peregrine és a Gjøa építését.

Délután, mikor a Peregrine második palánkjának és a Gjøa mellvédjeinek száradnia kellett, és emiatt nem tudtuk folytatni az építésüket, Sánta barátom azzal nyüstölt, hogy kezdjük el az Ulises-ek építését. Kicsit ódzkodtam, hogy megint kezdjünk bele egy újabb hajóba, de végül ismét beadtam a derekam. Mint minden hajó esetén az első lépés a hajógerinc fektetés a sólyán. Így elsőként kivágtuk a gerinc darabokat, valamint a toldás megerősítéseket a megfelelő rétegelt lemezekből. Nagy hajó lesz, 830mm hosszú, ennek a gerincét valóban macerás lenne egy darabban kivágni és szállítani, de azért ez a 3 db túlzásnak tűnik, nem értem miért nem két részből áll a gerinc, a böszme nagy dobozba bőven beférne egy fél gerinc is, az meg nagyon szánalmas lenne, egy ilyen gyártól, ha csak ilyen kicsi lézervágójuk lenne. A hajógerinc darabok csatlakozása nagyon laza, kb. minden irányban van 2-3 mm játéka, így az összeragasztásnál nagyon oda kell figyelni, hogy a gerinc minden irányban egyenes legyen és a toldásnál a borda távolságok is megfelelőek legyenek. Erre azt találtuk ki, hogy gerincet a vágólapon az oldalára fektetve ragasztottuk össze, az alsó éléhez meg egy alu profil vízmértéket illesztettünk. Felmerült, hogy így félő, hogy hozzáragad a vágólaphoz, erre az az ötlet támadt, hogy tegyünk alá sütőpapírt, ahhoz talán nem ragad annyira. Arról valóban könnyebben lejött. A toldásokhoz felragasztottuk a megfelelő megerősítéseket, Sánta barátom a borda távolságok beállítását szabad kézzel végezte, én inkább betettem kis hulladék rétegelt lemez darabokat a borda vájatokba. Ezután a hajó végénél felragasztottuk a tat megerősítéseket.

Amíg a hajógerinc száradt beszámoztuk a rétegelt lemezeken a bordákat és a soron következő részegységeket, majd szép sorban kivágtuk és megcsiszoltuk őket. Sánta barátom úgy határozott, hogy az építési útmutató irányelvei alapján beragasztja az U alakú bordákat és az árbóc talp megerősítést. Reszelővel alaposan megcsiszolt a borda vájatokat a gerincen, majd belepróbálta a bordákat és beragasztotta őket. Mivel a bordáknak száradni kell és a nap is lemenőben volt, úgy határozott, hogy mára befejezi a hajógyártást.

Én úgy döntöttem, hogy eltérve az építési útmutatótól, előbb felragasztom a bordák tetejére a keresztgerendákat és majd csak utána, a hosszanti merevítőkkel együtt ragasztom fel a bordákat a gerincre, hátha úgy stabilabb lesz és könnyebb lesz majd beállítani a bordákat egymáshoz párhuzamosan, a gerincre merőlegesen és természetesen függőlegesen. Szóval szépen kivágtam a keresztgerendákat is, megcsiszoltam őket, majd nagyon ügyelve a sorszámokra a megfelelő keresztgerendákat a megfelelő bordákra ragasztottam, mivel ezeknek is száradni kellett így aznapra én is befejeztem a munkát.

Másnap, csak ezt Sánta barátom meg ne tudja, kivágtam a hosszanti merevítőket, megcsiszoltam, majd a bordákat a hosszanti merevítőkkel együtt beragasztottam. Úgy határoztam, hogy én nem csiszolom ki a gerinc borda vájataiból a kis kiugrásokat, melyek szerintem nem véletlenül vannak ott, és elősegítik, hogy a bordák jól beszoruljanak a gerincbe. Persze így nehezebb volt benyomni őket a helyükre, de úgy gondolom masszívabban is állnak. A hosszanti merevítők találkozásai nem értek össze rendesen, ezt gumikkal és szorítókkal orvosoltam. Ahogy néztem, annak ellenére, hogy ez a gerinc három részből áll, szép egyenes, nem úgy, mint a Gjøa-é volt. Viszont a középső három borda kicsit ferde lett, egyik oldalra dől, ezt úgy próbáltam orvosolni, több-kevesebb sikerrel, hogy a gerincet leszorítóztam az asztallaphoz és a hajó kicsit feljebb álló oldalára súlyokat tette. javult valamit, de nem lett vízszintes. Nem lehet minden tökéletes. Végül felragasztottam az orr megerősítéseket, valamint a motor és a kormányszervo szerelvénylapját.