A hajógyári sztrájkok után, hogy a gyári munkásokat kiengesztelje, és visszakapja einstandolt hajóit, Sánta barátom a gyárbizottság jóváhagyásával és támogatásával egy hétvégére hajóépítő nyári tábort hirdet a nyaralójába, melyet a munkások kitörő nagy örömmel fogadtak. Így szombat reggel a bázison hónunk alá csaptuk hajóinkat, összeszedtük a szükséges építőanyagokat, vállunkra akasztottuk súlyos szerszámos koffereinket és útnak indultunk a táborhelyre.

Az építőtábort rögtön azzal kezdtük, hogy sövényvágóval jól megmetszettük a sövényt, hogy a két autóval be tudjunk állni. Miután ezzel végeztünk a fák árnyékába kiköltöztettünk egy asztalt, székeket, előkészítettük a munkaállomásokat, és neki is álltunk a hajóinknak. Jobban mondva csak neki álltunk volna, de rögtön kiderült, hogy a remek csiszolófát a gyárban hagytuk, így első lépésként azzal kezdtünk, hogy egy ágylécből csiszolófát próbáltunk  kifűrészelni, farigcsálni, több-kevesebb sikerrel. Végül is csak sikerült valami csiszolófára hajazó fa szerszámot összeeszkábálnunk, a csiszolófa nem lett túl szép, de a csiszolóvászont beszorító ékkel kimondottan elégedettek voltunk.

Ezután Sánta barátom párhuzamosan palánkozta a Peregrine-jét a második palák réteggel és az Ulises-ét az elsővel. Én a Gjøa mellvédjeinek palánkozásával bíbelődtem, de ezekről részletesebben egy másik bejegyzésben. Építés közben az építőtábor propagandarádiójából régi, klasszikus magyar rock és metál zene adta meg az alap hangulatot. Ebédre ínycsiklandozó grillkolbásszal és salátával töltött wrap várta a kemény munkában megéhezett munkásokat. Esti kultúrprogramként megnéztük az EB mérkőzéseket, bár a szorgos, dolgos munkáscsapatunk megérdemelt pihenését imperialista, kapitalista, vérszívó szúnyogok próbálták meg szabotálni, de a munkás ököl és a szúnyogriasztó füstölő spirál keményen lecsapott burzsoá ellenségeinkre, majd a mérkőzések után nyugovóra tértünk.

Másnap a reggeli után egy logisztikai beszerző körúttal kezdtük a napot, majd folytattuk a hajók építését, továbbra is a palánkozások voltak soron. Ebédre csevap szerű darálthús rudakat grilleztünk, majd folytatódott a munka. A propagandarádió továbbra is remek zenéket sugárzott. A nap végeztével a munkáscsapat csodás élményekkel, palánkozott hajókkal, néhány kiló plusszal és szúnyogcsípésekkel gazdagodva tért haza.

Köszönjük a lehetőséget, a pazar helyszínt és a finomságokat Sánta főtitkárúrnak, reméljük máskor is szervez még ilyen remek hajóépítő nyári táborokat.

Éljen Sánta! Éljen a gyár! – skandálta a boldog munkástömeg.