Miután a Gjøa-t egyedül nem építhetem, félve Sánta barátom haragjától. A múltkori sutyi építésemet is rögtön kiszúrta. A Schnellboot-on meg putty tesztelés zajlik, így körülnéztem a raktárban, hogy mit is építhetnék. Most valami egyszerű makettre vágytam, ami könnyen összerakható, nem kíván nagy koncentrációt, de azét látványos. Így esett a választás a Metal Earth lézervágott lemezekből összerakható Tiger I harckocsijára, mely számos más makettel együtt, évek óta várta, hogy végre nekilássak. Korábban már összeraktam a Metal Earth-től a Darth Vader Tie Fighter-ét, így tisztában voltam, hogy nagyjából mire számíthatok.

A vékonyka kis papír tasakba csomagolt készlet két lézervágott fém lemezből áll, melyeken összesen 81 db, szépen kidolgozott, lézervágott és gravírozott alkatrész található, valamint a készlet tartalmaz még egy esztergált fém lövegcsövet és egy összehajtogatott A3-as szerelési útmutatót. Az útmutató nem túl bőbeszédű, ábrákon keresztül vezeti végig a bátor vállalkozót az építés fázisain, az alkatrészek sorszáma megegyezik az építési sorrendjükkel. Érdemes követni az útmutatót, a Tie Fighter-nél elkövettem azt a hibát, hogy az egyik alkatrészt nem a javasolt lépésnél építettem be, utólag nagyon megszenvedtem vele. Most nem követtem el ugyanezt a hibát.

Az összeszereléshez nem kell ragasztó, mivel kis fém fülek ráhajtásával rögzülnek egymáshoz a hajlított fém lemezek alkatrészek, az útmutató szerint csak egy csőrös fogóra van szükség… szerintem azért annál több kell. Rögtön ott kezdődik, hogy a kis fém alkatrészek levágásához szükség van egy makettező oldalcsípő fogóra, bár én megmondom őszintén inkább szikével választottam le az alkatrészeket. Ennél a Tigris harckocsi makettnél nagyon sok az íves hajlítás, amihez én az íveknek megfelelő fúrószárakat használta. Nagy hasznát vettem a 19 darabos 1-10mm fúrószár készletemnek, a sok kis különféle rádiuszú ívekhez szinte valamennyi fúrószárra szükség volt, sőt a torony ívek hajlításhoz nagyobb átmérőjű tárgyakat is kénytelen voltam keresni. Ügyes kézzel a csőrős fogóval is lehet szép íveket hajtani, de szerintem a fúrószárra történő ráhajtással egyszerűbb. A tolómérő is hasznos volt, mellyel lemértem a hajlítandó átmérőket és így már rögtön a megfelelő fúrószárat emeltem ki a készletből. A hosszabb egyenes vonalú hajlításokhoz pedig jól jön egy lapos fogó is.

A kis fém rögzítő fülekkel kétféleképpen lehet rögzíteni, vagy a fül elcsavarásával, vagy a fülnek a felületre történő ráhajtásával. Nekem az utóbbi jobban tetszik, a látszódó helyeken mindenképp azt javaslom, de én a nem látszódó helyeken is inkább ezt a rögzítési módot használtam. Ezen ráhajlításos rögzítési megoldáshoz én egy lapos órás csavarhúzót használtan, mellyel egyszerűen oldalra elhajlítottam a rögzítő füleket. Nekem ezzel egyszerűbb volt, mint a csőrös fogóval, akár milyen kis fogót használtam, olyan parányiak a fülek, hogy a fogó pofák vastagsága miatt egyszerűen nem tudtam teljesen a felületnél ráhajlítani a füleket. És ha már a parányi füleknél tartunk, mivel az egész makett nagyon aprócska (85mm hosszú lövegestül, mindenestül) így természetesen az alkatrészek is, és mivel a szemem már nem a régi, így én nagyítós fejpántot is használtam az összeépítéshez.

Az összerakás a toronnyal kezdődött, rögtön elkövettem azt a hibát, hogy az szerelési útmutató rajza szerint tettem fel a toronynyílást, gyanús volt, hogy szerintem az eredeti harckocsin fordítva van a nyílásfedél zsanérja, így elővettem a Tigris harckocsiról szóló szakirodalmat, és hopp nekem volt igazam, de addigra már felraktam az utasítás szerint. Próbáltam leszedni, de olyan szépen felraktam, hogy inkább hagytam, jó lesz ez így is. A torony építésnél leginkább csak a löveg okozott gondot, szerintem vastagabb a talpa, mint a borítás, ami alá be kellene férnie, hosszas hajlítgatás után azért többé-kevésbé sikerült betuszkolnom, valamint úgy hajlítgattam, hogy a löveg alatt, nem látható helyen legyen inkább a rés.

A torony után jöhetett a páncéltest felső része, ott nem ütköztem komolyabb problémákba, sok kis alkatrészt kellett felrakni, valamint a hosszú hajlítási vonalaknál kellett jobban odafigyelni, hogy egységes legyen a hajlítás a teljes hosszban.

A két futómű és lánctalp rendszer is inkább pepecslős volt, mint bonyolult, ott aztán bőven használtam a fúrószárakat a különböző ívek hajlításához. Az átlapolt görgőknél jól jött a kis csavarhúzós ráhajlításos módszer, mivel nagyon mélyen, kis lyukon keresztül, a görgőkben belül kellett a kis fém rögzítő füleket hajlítani, fogóval ez esélytelen lett volna, be se fér. Persze az egyik görgőnél sikerült valahogy olyan szerencsétlenül belenyúlnom az egyik rögzítő fülbe, hogy elvágta az ujjamat, na a Gjøa és Schnellboot után a Tigris harckocsi is a vértestvéremé vált. Úgy látszik mostanában, amihez nyúlok vér folyik. A lánctalpak felhelyezésénél a szerelési útmutatóban két lánctalp alkatrész számát felcserélték, de csak egyféleképpen lehet felrakni, így hamar kiderült, hogy az oda nem lesz jó, a másik kell.

Miután elkészült a két futómű, már csak a teljes harckocsi összeillesztése volt hátra. A fenéklemez és az orrlemez felhelyezése a legvégén nem olyan egyszerű, de azért megoldható. Kiderült, hogy maradt három kis pót alkatrész a végén, gondolom maradt még egy kis hely a lemezeken és nem akarták üresen hagyni.

Se nem fa, se nem hajó, össze sem lehet hasonlítani egy fahajó építésével, de azért kellemes kis elfoglaltság. Néhány órás kis matatásra tökéletesen megfelel, jó szórakozás, és a végeredmény is látványos ahhoz képest, hogy relatíve egyszerűen és gyorsan össze lehet rakni.