Miután végül a l’ómai fővezél’ünket csak sikerült kinyomtatni, úgy gondoltuk, hogy itt az ideje valami nagyobbnak. Sánta barátom választása egy kétszer akkora törpére esett. Átküldte a fájlt, előkészítettem a nyomtatót, betöltöttem az adatokat és már mehetett is a nyomtatást. Kb. 2 óra nyomtatás után már végre látszott valami, jól van, fennmaradt a tárgyasztalon. 3-4 óra után már kimondottan kivehetőek volt a törpe figura alsóbb részei, és több mint 7 óra nyomtatás után végre elkészült a törpe. A szokásos utókezelési munkák, leválasztás a tárgyasztalról meleg vízzel, öblítés, alkoholos ultrahangos tisztítás, száradás, majd UV kamra. Az alkoholos ultrahangos tisztításnál gondban voltam, mivel törpünk a nagy méretezi miatt kilógott az alkohol fürdőből, pedig csurig töltöttem a tisztítót. Van egy kis méret különbség a l’ómai fővezél’ és a törp között. Sánta barátom jöhet erről is levágni a tartókat.

A törpös sikerünkön felbuzdulva Sánta barátom úgy határozott, hogy itt az ideje, hogy nyomtassunk egy saját kreálmányú 3D formát, ne pedig egy netről letöltött kész 3D modellt. Kezdésként egy utcakő mintájú nyomó hengert talált ki, melyet szépen megrajzolt 3D-ben a Blender nevű programmal, majd a Lychee programmal létrehozta a nyomtatáshoz szükséges tartókat és nyomtatási fájlt. Miután ez a nyomtatás olyan napra esett, mikor átjött hajót építeni, így úgy döntöttem hagyom, hogy élvezze a 3D nyomtatás manuális műveleteit is, a nyomtató előkészítését, az utómunkálatokat, de főleg a nyomtatás utáni takarítást. Betöltöttük a nyomóhenger fájlját, a nyomtató 5 órát ígért, addig a hajókkal bíbelődtünk. Két hajós munkafázis között Sánta barátom nekiállt eltávolítani a l’ómai fővezéll’ől és a törpről a tartókat. Azt olvastuk, hogy elvben meleg víz alatt könnyű letöréses módszerrel eltávolítani. Sánta barátom neki is esett, de csak nem akart menni. Utána jöttünk rá, hogy ez a melegvizes letöréses módszer a tárgyasztalról történő eltávolításkor működik, az UV kezelés után már nem. Megint tanultunk valamit. Így Sánta barátom kénytelen volt nagyító alatt, makettezős csípőfogóval és szikével levágdosni a tartókat és utána szikével és különböző csiszoló eszközökkel sorjátlanítani. Elszórakozott vele egy darabig, és végül a l’ómai fővezél’ lándzsáját sem törte el, pedig nagyon drukkoltam.

Végül a nyomóhenger is elkészült, tanulva a korábbi hibáinkból, a tárgyasztalról történő melegvizes leválasztásnál kíséreltük meg eltávolítani a tartókat… jé és tényleg működik. Gyors utókezelés és lett egy jó kis utcakő nyomóhengerünk. Állat, megy ez, nem is olyan bonyolult ez a 3D nyomtatás.

A következő projektnek Sánta barátom egy kézi csiszoló nyomtatását fundálta ki, talált is a neten egy jónak ítélt 3D modellt, kicsit módosította az igényei szerint, valamit a méretét is optimalizálta a 3D nyomtatónkhoz, majd átküldte a fájlt nyomtatásra. Az első nyomtatáskor a kézi csiszoló alapteste nem jött ki, nyomtatás közben levált a talpazatról, eltűnt a süllyesztőben. Csak a kézi csiszoló leszorító lemeze és a rögzítő csavarjai jöttek ki, de azok sem lettek tökéletesek. Gyanússá vált, mintha nyomtatás közben a tárgyasztal megbillent volna, és valószínűleg emiatt vált le az kézi csiszoló a talpazatról. Biztos én hibáztam és kalibráláskor nem húztam meg eléggé a rögzítő csavart. Na nem baj, újra nyomtatjuk. Másnap nagyon akkurátus bekalibráltam a tárgyasztalt, jól meghúztam a csavart, most tuti jó lesz. Nos a második nyomtatás sem sikerült, a kézi csiszoló egyik csavarjának a fele teljesen eltűnt, a leszorító lemezében is keletkezett egy vágat és az alapteste sem lett tökéletes, nyomtatás közben egy csomó tartó eltört, vagy elveszett, csodáltam, hogy ennek ellenére fennmaradtak a nyomtatandó alkatrészek. Itt valami más gond van. Úgy látszik a sikeres törp és nyomóhenger nyomtatás után megint elbíztuk magunkat.