Szánom-bánom, hogy jó rég, majd négy hónapja nem jelentkeztünk blogbejegyzéssel, ennek több okai is volt, először is mi tagadás lusták voltunk blog bejegyzést írni, másrészt a nyaralások, egy őszi görögországi vitorlázás, valamint Sánta barátom leterheltsége miatt a hajóépítő alkalmak is igencsak megcsappantak a nyári, őszi hónapokban. A Hajógyártó utcai bázison szinte alig volt termelés, az egész hajógyár elhagyott, már felverte a gaz, a gyárépületek omladoznak, az elkezdett hajók meg szomorúan várják, hogy sorsuk jobbra forduljon. Egyedül Sánta barátom nyaralójában volt csak néhány, egy-két napos hajóépítő tábor, de ez vajmi kevés.

Természetesen Sánta barátom továbbra is fenntartja azon kijelentését, hogy fa hajót csak együtt építhetünk, és mivel alig találunk olyan alkalmat, ami mindkettőnknek jó lenne, így igen ritkán építünk, melyből kifolyólag természetesen a hajókkal se nagyon haladunk. A Gjøa szinte ugyanúgy áll, mint július végén, a Peregrine se sokat fejlődött, csak az Ulises-eknél tapasztalható egy kis előrehaladás.

Olykor-olykor próbáltam sutyiban építeni, de Sánta barátom a legközelebbi alkalomkor a legkisebb építéseket is azonnal észrevette, nem is értem, hogy emlékezhet rá, hogy 3-4 héttel korábban hogy állt pontosan a hajóm. Hogy 5 vagy 6 palánk sor volt-e rajta, én biztos nem emlékeznék az ő hajójára, de ő rögtön kiszúrta.

Remélem sikerült újra besűríteni az építési alkalmakat, visszatér az élet a hajógyárba és kedves hajóink sorsa jobbra fordul. Már csak azért is, mert nem sokára újabb hajók kerülnek a sólyákra…