Tavaly március 28-án volt az első fahajó makett építő napunk, valamint aznap kezdtük el írni a hajógyártó utca blogunkat is az építési tapasztalatainkról. Itt az ideje, hogy számadást tartsuk az első egy évünkről.

Nos az elmúlt egy évben sok minden történt, beszereztünk hét fa hajó makett készletet (Gjøa, HMS Peregrine, 2 db Ulises, Dos Amigos, Esmeralda, és egy olcsó kínai fa hajó), két hajószelvény kittet (Santísima Trinidad), négy villamost (madridi, lisszaboni, barcelonai és berlini), mindenféle szerszámokat, anyagokat, festékeket, lakkokat stb, valamint gépeket is, többek között egy 3D nyomtató és egy köszörűgépet flexibilis fúrófejjel. Ezeken felül számos műanyag makett tulajdonosa is lettünk, melyeket most nem részletezném. A fentieken túl gazdagodtunk egy csomó tapasztalattal, élménnyel, vidám percekkel, amikor kínunkban csak nevettünk a bénázásainkon.

Számos órát, napot töltöttünk építéssel, neten böngészéssel, vásárlással, egymás felbujtásával, behülyítésével, blogírással, melyek közben pénzünket, izzadságunkat, vérünket és könnyünket hullattuk, utóbbit a nevetéstől.

De nézzük csak mit értünk el ezalatt az egy év alatt… hmmm… nos, ha csak a száraz építési eredményeket, a makettek készültségi fokait nézzük, akkor az első egy év mérlege siralmasan lehangoló. Egy makettet sem fejeztünk be, leszámítva a Metal Earth fém, fotómaratott Tiger I harckocsiját, melyet azért nem tartok igazi makettnek. Elkezdtünk építeni négy fa hajót, ezek közül talán a Gjøa áll a legjobban, melynek majdnem kész a hajóteste. A HMS Peregrine megakadt a második palánkrétegnél, az Ulises-eknek meg még az első palánk rétege sem készült el. A műanyag RC Schnellboot csak a meghajtó és a kormányszerkezet beépítéséig jutott. Ezenfelül elkezdtünk építeni két villamost, melyek szintén még az építési fázisok elejénél tartanak. Magyarán valamennyi elkezdett fa makettünk még igen-igen messze van a kész státusztól. Amikor tavaly ilyenkor elkezdtük az építést úgy gondoltam, hogy egy év alatt sokkal messzebbre jutunk, majdnem biztosra vettem, hogy legalább egy hajót befejezünk, nem így lett.

Viszont nézzük a pozitív oldalait is, számos remek, vidám órát töltöttünk építéssel, melyek alatt azért remélhetőleg fejlődtünk, ügyesedtünk, építési tapasztalatokat szereztünk a szerszámok használata, az építési technológiák és az anyagok terén. A közös élményekkel mélyült a barátságunk, külön köszönet Sánta barátomnak a remek nyári építőtábor lehetőségekért.

Összegezve messze nem állunk úgy, ahogy reméltem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy belefogtunk. Jó szelet a következő évekre!