Mikor a Vallejo festékeket rendeltem, akkor egy Vallejo 26519 vízbázisú selyemfényű lakkot is rendeltem melléjük, mondván, hogy az milyen jó lesz majd a berlini villamosra. Amikor azonban kiderült, hogy a rendelt Vallejo elefántcsontszín és sötétzöld festékek színárnyalatai nem igazán azonosak a berlini villamos matricáin lévő színárnyalatokkal – melyről bővebben beszámoltam a festék teszt bejegyzésemben – akkor a gyári Occre elefántcsontszín és sötétzöld festékek mellett, kíváncsiságból megrendeltem az Occra fapác készletét is, mely a négy fapácon (fenyő, sapelli, dió és tölgy) kívül, egy vízbázisú selyemfényű lakkot is tartalmaz. Ezen kívül a Gjøa-hoz már korábban vettem egy Lord Nelson selyemfényű fa lakkot, melyet kimondottan fa hajómodellekhez ajánlanak. Így most már három típusú selyemfényű lakk is sorakozik a spájzom polcán.
Itt az idő, hogy leteszteljem őket, főleg már csak azért is, mert le kellene lakkoznom a berlini villamosom pad előlapjának a sapelli léc borítását. Így tehát első körben elővettem egy natúr sapelli lécdarabot, négy részre osztottam, egy részt meghagytam natúr, lakkozatlan felületnek, az összehasonlítás végett, míg a többi felületet lelakkoztam más-más lakkal. No ez jó teszt a natúr sapelli padelőlap borításra, azonban jó lenne látni milyenek lesznek majd a festett felületeken is, főleg az elefántcsontszínen és a sötétzölden. Erre egy hulladék rétegeltlemez darabkát befestettem az Occre sötétzöld és elefántcsontszínű festékeivel, majd ezeken festett felületeket részeit lekentem más-más lakkal. Na megszáradtak, lássuk a végeredményeket.
A Lord Nelson lakkot már használtam a Gjøa fedélzetének a lakkozásakor, melyről már írtam korábban, a tégelyben is és a felhordás alatt/után is teljesen tiszta, átlátszó, szépen fed, viszont elég gyorsan szárad, hamar el kezd húzni. A teszt lakkozás alapján szerintem a natúr sapelli fán ez a lakk néz ki a legjobban, ad egy selymes fényt a fának, élettelivé varázsolja, szépen kiemeli a fa erezetét, még erőteljesebben, mint az eredeti fa felület. A sötétzöld és elefántcsontszínű festett felületeken ezzel szemben, számomra meglepő módon, kimondottan fényes felületet eredményez. Arra gondoltam, hogy ez talán azért lehet, mert a festékrétegen keresztül nem tud úgy beszívódni, mint a natúr fába, jobban megmarad a lakkréteg a felület. A színeket viszont élettelibbé varázsolja, ez pozitívuma.
A Vallejo 26519 vízbázisú selyemfényű lakkja fehér, tejszerű, a felületre felhordva lilás-fehéres, tejszerű réteget képez, ami azonban a száradás után kitisztul. Ez is jól fed, és gyorsan szárad, de nem annyira, mint a Lord Nelson. A sapelli fán kimondottan matt hatású, messze a legmattabb a három lakk közül. Ezenkívül tompítja a fa erezetét és élettelenné változtatja. Nem biztos, hogy ez rossz, ha az ember ilyen hatást akar elérni, de a berlini villamosom fa felületein szerintem nem ez a célom. Legalábbis az ülőpadok natúr fa lécein biztos nem, a pad előlapok esetén még el tudom képzelni, ott még lehet, hogy ezt használom, még alszom rá. A sötétzöld és elefántcsontszínű festett felületeken is matt hatású és élettelen, szinte ugyanolyan, mint a lakkozatlan festett felület, mintha nem is lenne rajta lakk. Ez még inkább felerősíti a festett felület és a matrica közötti különbségeket. Bár jó kérdés, hogy mi van akkor, ha az egyébként fényes matricát is lelakkozok. Olyan, mintha ez a hivatalosan selyemfényű Vallejo lakk, nem is selyemfényű lenne, hanem matt.
Nagyon kíváncsi voltam az Occre vízbázisú selyemfényű lakkjára, de az az igazság, hogy nekem kicsit csalódást okozott. Ez is fehér tejszerű, azonban felhordás közben jóval átlátszóbb, tisztább, mint a Vallejo, ez is jól fed és gyorsan szárad. Kimondottan fényes a natúr sapelli lécen, tükröződik rajta a fény, de emellett meg tompítja a fa erezetét és az egész fának ad egy sötétebb tónust. A fa felület egyenetlenségei miatt kis tükröző felületek jönnek létre, bizonyos irányokból nézve, az azonos irányultságú felületeken az azonos irányú visszatükröződő fények kis fehér fénypontokat hoznak létre. A sötétzöld és az elefántcsontszínű festett felületeken egy fokkal jobb, azokon is fényes hatást eredményez, de talán nem annyira, mint a Lord Nelson lakk. Az Occre lakk legnagyobb hibája viszont, hogy ecsettel történő felvitel esetén hajlamos a felhabosodásra, apró kis buborékok keletkeznek, melyek a száradás után is megmaradnak, és apró, fehér, foltokat képeznek, melyek leginkább a sötét felületek esetén feltűnőek és zavaróak. Persze, könnyen lehet, hogy az én ecsettechnikám az, ami nem megfelelő.
Összegezve, a három selyemfényű lakkal történt tesztelés alapján a szubjektív véleményem: natúr fán szerintem a Lord Nelson lakk a legszebb, azonban a festett felületen fényes hatású, a Vallejo a fa és a festett felületeken is matt, az Occre viszont mindkét felületen fényes és zavaró mikróbuborékok képződésére hajlamos. A natúr fa Gjøa esetén biztos, hogy a Lord Nelson lakkot fogom használni. A berlini villamos esetén viszont még nem tudom, még vacillálok, az majdnem teljes egészében festett, és a festett felületeken egyik sem tökéletes, egyik sem igazán selyemfényű.