A túlnyúló fedélzet lécek hajó körvonalába történő levágása után nekiálltam a fedélzet csiszolásának. Először a széleket, mindig középről az orr vagy a tat irányába, nehogy véletlenül beakadjon a csiszolóvászon a deszka szélekbe és feltépje azokat, majd a fedélzet maga következett. Azonos megfontolásból ott is mindig középről az orr vagy a tat felé csiszoltam, a fa erezetének megfelelően. Mivel ez az első fa hajóm és még nincs gyakorlatom és tapasztalatom, így nagyon finom 240-es csiszolópapírral álltam neki, nehogy túlcsiszoljam a nagyon vékony deszka léceket, hosszas csiszolás után rájöttem, hogy azért ez egy kicsit túlzott óvatosság, így 120-as csiszolóvászonra váltottam, azzal jobban lehetett haladni, majd a legvégén a finom simításhoz újból elővettem a 240-est.

Utána jött a fedélzet deszka illesztések berajzolása. Gondolkodóba estem, hogy milyen módszerrel lehetne a legegyszerűbben, de azért pontosan feljelölni az illesztéseket. Arra a megoldásra jutottam, hogy a kapott tervrajzról (azért nekem is van lepedő méretű tervrajzom, nem csak Sánta barátomnak… sőt az enyém nagyobb) a szükséges vonalakat alkoholos filccel átrajzoltam egy átlátszó műanyag lapra, majd kivágtam és a fedélzetre illesztettem. Ezzel a módszerrel könnyen be tudtam jelölni a fedélzet szélein a deszka toldások vonalait. Utána ceruzával és fém vonalzóval szépen, egyesével berajzoltam a toldásokat. Eközben feltűnt, hogy a tervrajzon több léc van egymás mellet a fedélzeten, mint magán a maketten. Tolómérővel megmértem, és kiderült, hogy a tervrajzokon 3,5mm széles egy fedélzet léc, míg a maketten 5mm.

Elkövettem azt a hibát, hogy a deszkázáskor nem vágtam ki a fedélzetből az árbóc lyukat, amelyet így utólag nem volt egyszerű. Mintha nem volna elég megoldandó probléma a hajóépítéssel, még én is kreálok magamnak. Az is gondot okozott, fogy a fedélzet lemezen lévő lyuk és a bordázatban lévő árbóc fészek között eltérés volt, végül abban maradtam, hogy a tervrajzon lévő árbóc pozícióban fogom kivágni a deszkázást, amivel egybe esik azzal egybe esik, amivel nem azzal meg nem, majd kiderül. A fedélzet lemez lyukával nagyjából stimmelt, azonban a bordázat árbóc fészkével nem, így a bordázatból csiszolni kellett, ehhez tűreszelőket, fúrószárakat és miniplex kis hengeres csiszolót használtam. Persze újabb hibát követtem el, az árbóclyuk csiszolása hevében egy picivel nagyobbra sikerült a lyuk, mint kellene, ø6mm helyett majdnem ø7mm lett, így most lötyög benne az árbóc. Majd valamit kitalálok, vannak ötleteim, de az árbóc behelyezés még jócskán arrébb van. Az árbóctalpgyűrű meg majd úgyis eltakarja. Annyit azért megtettem, hogy még a palánkozás előtt megerősítettem a gerinc azon szakaszát, ahol az árbóc lesz.

Ezután jött a fedélzet deszka toldások bevágása szikével, valamint a fedélzetdeszka szögelések imitálása kis lyukakkal. Ez ránézésre könnyebb feladatnak tűnt, mint amilyen valójában. A kis vékony léceket szikével átvágni, egyik léc találkozástól a másik léc találkozásig, úgy, hogy véletlenül se vágjak bele a szomszédos lécekbe elég macerás és koncentrációt igénylő feladat, összesen 58 ilyen toldást kellett létrehozni. Az utolsó toldássornál sikerült is eltörnöm a szikém pengéjét, persze az eltört szike rögtön meg is sértette a fedélzetet, sikerült egy apró plusz lyukat létrehoznom, olyat, mint amiket a szegek imitálására lyuggattam, csak kár, hogy nem jó helyen. Kipróbáltam az építési leírás egy későbbi munkafázisnál szereplő lyuk eltávolítási praktikáját, miszerint vizet kell csepegtetni a lyukba, attól a fa megdagad és eltünteti a lyukat. Nos én hiába csepegtettem vizet ebbe a lyukba, többször is, ez bíz most is ott van. persze a víz közben átfolyt a közelben lévő szögelést imitáló lyukba, bezzeg azt szépen eltüntette, lyukaszthattam újra. Ahogy néztem a tervrajzot, talán szerencsém lesz és majd eltakarja horgonycsörlő a sérülést… ha meg nem, akkor azok a fránya hajóácsok, hát nem leejtették munka közben a kalapácsot és felsértették a fedélzetet.

A szegek imitálása egy fokkal könnyebb feladat volt, viszont az meg elég sziszifuszi munka, megszámoltam összesen 350 lyukat kellett létrehoznom a kis karctűvel. Közben persze Sánta barátom azzal cukkolt, hogy minek vágdosom fel és lyukasztom ki a fedélzet deszkákat, sokkal jobban néztek ki egyben, szög imitálások nélkül. Van benne igazság, amit mond, nem baj, azzal nyugtatom magam, hogy így élethűbb lesz… az önnyugtatást még gyakorolnom kell. Sánta barátom eközben már a palánk hajítás és felszegelés, felragasztás csodás műveletébe kezdett… nos nem győzött meg, hogy az egy könnyű művelet lenne, nekem az lesz majd a következő munkafázis, már alig várom.

Miután végeztem a fedélzet felszabdalásával és össze-vissza lyukasztgatásával, kiradíroztam az esetleges megmaradt ceruza jelöléseket, majd finom csiszolóvászonnal egy kicsit átcsiszoltam az egész fedélzetet. Portalanítás egy finom ecsettel, majd jöhetett a fedélzetre egy védő lakk réteg. Úgy döntöttem, hogy az egész hajón egységesen selyemfényű lakkot használok, a fényes nem tetszik, a matt meg semmilyen. A Lord Nelson kimondottan fahajó makettekre ajánlott selyemfényű lakkját választottam. Szépen terít, de nagyon gyorsan szárad, már szinte azonnal elkezd húzni, ahogy viszi fel az ember. A lakkozás közben persze Sánta barátom, szinte már szokásos módon kis lécekkel lövöldözött, ahogy oldalcsípőfogóval vágdosta le a túlnyúló oldalpalánk lécdarabokat. Következő közös építő napunkra lehet, hogy valami védőfalat építek. Védőszemüveget már szereztem...

- Nem akarok palánkozni.
- Mit kényeskedsz, mint egy gyerek!