Megvallom őszintén bizonytalan vagyok, hogy ezek az U3m és U4 villamos típusok valójában mennyi eredeti Berolina alkatrészt tartalmaztak. Az általam talált különböző szakirodalmakban erről eltérő információkat olvastam. Valószínűleg elenyésző az eredeti Berolina motorkocsikból származó alkatrészek száma.

U3m (TM 31 U) villamosok

1931/32-ben egy 100 db-os villamostípust terveztek a NAG-nál U3m típusmegjelöléssel. Ehhez a Berolina motorkocsikból átépített U3l villamosok vontatómotorjait használták fel. Ezekre a motorkocsikra átépített villamosokként hivatkoztak, ezért is kapták az U3m (U = Umbau) típusmegjelölést, azonban az átalakítások mértéke és a teljesen új konstrukció alapján új építésűeknek tekinthetjük. A 3600 pályaszámú prototípus U3l alvázra épült, azonban a 3601-3700 pályaszámú 100 db-os sorozat már új alvázat kapott. Az új kocsiszekrény középső ajtókkal rendelkezett, az utasteret tolóajtókkal nem dohányzó és dohányzó részekre osztották. Az ülések mind hosszanti, mind keresztirányú elrendezésben voltak és összesen 30 ülőhelyet biztosítottak. A kocsi mindkét végén volt vezetőfülke, a vezető és a kalauz közötti kommunikációt a középső peronról és a vezetőfülkékből is működtethető berregő hangjelzőrendszerrel oldották meg. A 3600-as prototípusnál a viszonylatjelző táblákat még a tetőn helyezték el, azonban a sorozatgyártmányú példányoknál már a tetőbe integrálták. 1934-től a sorozatgyártású járművek típusszámát a BVG típusrendszere szerint a TM 31 U típusszámra változtatták, míg a prototípus a TM 31 US típusszámot kapta. Később ezeket a villamosokat sínfékkel is ellátták.

A II. világháború alatt a 101 motorkocsiból 17 db megsemmisült. 1949-ben Berlin kettéosztásakor 47 villamos a BVG-West, 36 kocsi valamint a prototípus a BVG-Ost állományába került. A Nyugat-Berlinben maradt motorkocsikat elsősorban a Steglitz városnegyedben használták és az ’50-as évek végén kivonták az utasforgalomból. A kelet-berlini villamosok jelző rendszerét és az ülés elrendezését megváltoztatták. A 3600-as prototípust 1962-ben kivonták a forgalomból, a többi motorkocsi 1963-ban bekerült a Rekoprogramba, melynek keretén belül jelentősen átépítették őket.

Műszaki adatok

U4 (T 33 U) villamosok

1933/34-ben a megmaradó 60 U3l villamos USL 253 vontatómotorját és FB3 menetszabályozóját az U4 villamosok építésénél használták fel, melyet szintén a NAG végzett. Habár ezekre a motorkocsikra is átépített villamosokként hivatkoztak, ezért is kapták az U4 (U = Umbau) típusmegjelölést, azonban az átalakítások mértéke alapján ezeket is új építésűeknek tekinthetjük. Az U3m típussal ellentétben ezeken a villamosokon újból a kocsiszekrény végeiben helyezték el az ajtókat, azonban az U3m-hez hasonlóan a vezető ennél a típusnál is kapott vezetőülést, valamint az utasteret tolóajtókkal ennél a típusnál is egy nagyobb nem dohányzó és egy kisebb dohányzó részre osztották. Innen ered ennek a típusnak a "Stube und Küche" (szoba-konyha) beceneve. Hasonlóképpen, a viszonylatjelzőtáblák tetőbe történő integrálási módját is átvették az előző típustól, ahogy a vezető és a kalauz közötti berregő hangjelző kommunikációs rendszert is. Az U4 típusnál használtak először teleszkópos tolóajtókat, melyet a vezető pedállal tudott zárni. Az elején ezeket a villamosokat sárgára festették a megszokott elefántcsontszín helyett, azonban ’30-as évek második felétől ezek is megkapták a szokásos világos elefántcsontszín fényezést. 1934-től az U4 járművek típusszámát a BVG típusrendszere szerint T 33 U típusszámra változtatták.

A II. világháború alatt 7 motorkocsi megsemmisült. 1949-ben Berlin kettéosztásakor 39 villamos a BVG-West míg 14 kocsi a BVG-Ost állományába került. A Nyugat-Berlinben maradt motorkocsik közül 9 jármű 1962/63-ban erősebb 50W-os USL 323 motorokat kapott, így két pótkocsit is vontathattak. 1964/65-ben kivonták a forgalomból vagy eladták őket, azonban egy részük egy ideig üzemi tartalékállományban maradt. A kelet-berlini villamosok teleszkópos tolóajtóit egyszerű tolóajtókra cserélték, valamint megszüntették a dohányzó és nem dohányzó elválasztást. 1963-ban bekerültek a Rekoprogramba, melynek keretén belül jelentősen átépítették őket.

Műszaki adatok