Míg Sánta barátomra vártam, hogy folytassuk a fa hajók építését, úgy gondoltam bemelegítésként felrakom a hajócsavar tengelyeket a motorokra. Ehhez először egy kis 3cm hosszú gumi kuplung csövet kellett húzni a motorok tengelyére már ez sem ment könnyen, de ekkor még nem tudtam mi vár rám. Utána ugyanezekbe a csövekbe kellett begyömöszölni a hajócsavar tengelyeket is, melyek esetében milliméter pontossággal megadták, hogy a tengely végnek milyen messze kell lennie a motor tartó bordától. A középső tengellyel kezdtem, az első 5 mm még relatív könnyen belement, megmérem a távolságot, még jó 10 mm-t bele kellene gyömöszölni. Tömködöm, gyömöszölöm, megint rámérek már csak 8 mm… az anyád… még nagyobb elánnal folytatom a gyömködést, mintha libát tömnék… újabb mérés… még 6 mm… rohadj meg… nem ragozom, már elgörbült a vékony fém tengely, ahogy próbáltam betuszakolni a gumicsőbe. Kínkeservek árán, a tervező, az összes Robbe alkalmazott és családtagjaik nem túl szívélyes emlegetése közepette, hossza tukmálás után végre elértem a kívánt hosszt. Egy már meg van a háromból… már csak kettő van.

Aki ezt kitalálta azzal csináltatnám ezt nap nyolc órában. Természetesen a nagy erőlködések közepette az egyik forrasztás megadta magát. Ha előre tudom, hogy ezeket ilyen nehéz lesz felrakni, akkor biztos, hogy a kondik és vezetékek felforrasztása előtt teszem meg. Miután nagy nehezen végre mind a három tengely felment, állhattam neki az erőlködésbe meggörbült tengelyek kiegyenesítésének, valamint az eleresztett forrasztás helyreállításának. Ezek végeztével a biztonság kedvéért újra elvégeztem a motorok tesztelését… jól van működik. Közben megjött Sánta barátom, hogy folytassuk a fa hajók építését, nem gondoltam volna, hogy ezt a tengelyfelrakásos kínszenvedést még aznap lehet überelni… lehetett, de ez már egy másik történet, a Gjøa története…