1917-től a Berliner Poststraßenbahn (Berlini Postavillamos) a GBS állományába tartozó Berolina villamosokat vett igénybe postai küldemények szállításra. Erre a célra légfékes motorkocsikat használtak, mivel néha áruszállító pótkocsikat is csatoltak hozzájuk. Szükség esetén a légfékeket utólag szerelték fel a motorkocsikra. Kezdetben a járművek megtartották a GBS járműszámukat, valamint fenyőzöld és elefántcsontszínű festésüket. 1920-tól bekerültek a BSt számozási rendszerébe. Az oldalsó ablakokat eleinte táblákkal védték, majd 1922-től az üvegeket fémlemez panelekre cserélték, illetve ugyanezen évtől szürke festést kaptak sárga díszítéssel és új kocsiszámokkal. Az új kocsiszámok P betűvel kezdődtek. 1925-től újabb BSt Berolina villamosokat vontak be a postai forgalomba P1 – P23 számozással, ezeknél az újonnan bevont kocsiknál a festésben is volt eltérés, az ablakvonalakat is sárgára festették. Az eredetileg kerek vonal jelző táblák helyére négyzetes lámpák kerültek, melyeken a német sas szerepelt, valamint a viszonylatjelző tábla helyére „Reichspost” (Birodalmi Posta) felirat került. A villamos motorkocsik a BSt tulajdonában maradtak.
Kezdetben küldeményszállító pótkocsiként a Reichspost korábbi lovaskocsijait és a GBS átalakított nyári kocsijait használták. Utóbbiakban az oldalsó padokat eltávolították, a nyitott oldalfalakat lezárták. 1922-től a Posta teljesen zárt tehervagonokat szerzet be pótkocsiknak, melyeknek nem volt peronja. Ezek az őket vontató motorkocsikkal ellentétben a posta tulajdonában voltak. 1935-ben végleg megszűnt a posta villamos üzemága. A II. világháború alatt ismét szállítottak postai küldeményeket villamossal azonban ez már nem volt külön üzemegység.
Az 1920-as évek második felében az utasforgalomból történő kivonás után, számos Berolina villamost átépítettek munkakocsivá belső szolgálati használatra, ezek szállító-, karbantartó- és tolatójárműként, valamint egyéb munkakocsik például szószóró kocsik vontató járműveiként szolgáltak. A felépítményeiket átalakították a kívánt munkakocsi feladatokra, a nyitott vezetőállásokat beüvegezték, valamint megkapták a szolgálati kocsiknál megszokott sötétzöld festést a kocsivégeken a fehér gyémánt alakú jelölésekkel. Többségük egészen a 1970-es évekig szolgált ilyen szolgálati járműként. A képen látható A180 múzeumi példány 1987-óta műszaki műemlék és az 1953-as állapotában hagyták meg.
Számos motor nélküli Berolina alvázból szolgálati pöre kocsit építettek belső szállítási feladatokra. A képen látható G107 tehervagont 1944-ben építették motor nélküli Berolina alvázra. 1985-től műszaki műemlék.
