Végre eljött a vasárnap, az új szerszámainkkal és a hajómakettekkel felszerelkezve nekiálltunk a közös vállalkozásunk első építő fázisának. Rég nevettem ennyit, ahogy a vak vezet világtalan elvet követve a saját kínunkon röhögtünk.
Már ott kezdődtek a gondjaink, hogy Sánta barátom hajójának az építési útmutatója, nem túl bőbeszédű, nagy lepedőkön lévő rajzokból kellene valahogy kihámozni, hogy mit is kellene csinálni. A Constructo építési útmutatója egy fokkal jobbnak tűnik, sok szöveg abban sincs, de legalább szép, színes fényképek vannak benne az építési fázisokról, mint egy mesekönyvben.
„Ragasszuk a 2-11 bordákat az 1-es gerinc megfelelő mélyedéseibe, és állítsuk be úgy, hogy egy szintben legyenek a gerinc legmagasabb pontjával. Rögzítse a 12-es támasztékot a helyén. Vágja le és ragassza rá a 13-as orrtőkét és a 14-es megerősítéseket. Csiszolja le a bordák felső széleit a fedélzet ráhelyezéséhez.”
Vadul neki is álltam egy snitzerrel teljesen kivágni a gerincet és a bordákat a lézervágott falemezből. Már a második bordánál tartottam, mikor rájöttem, hogy mielőtt mindegyiket kivágnám, érdemes lenne beszámozni őket, mert kivágva már nem fogom tudni megkülönböztetni, így gyorsan ceruzát ragadva végig számoztam az összes bordát még a kereten. Sánta barátom hajójánál bezzeg gyárilag be voltak számozva, és neki vágni se kellett, mivel már mind teljesen ki voltak vágva. A vágást nehezítette, hogy vágás közben néha-néha megremegett az asztal, mert Sánta barátom kalapács segítségével próbálta jobb belátásra bírni a hajóbordáit, hogy belemenjenek a hajógerincébe. Kvázi minden bordát kalapáccsal vert a helyére. Csodálom, hogy a szomszédok nem jöttek át, hogy megzavarjuk a vasárnap délutáni csendespihenőjüket. A Constructo ilyen szempontból sokkal jobb, valószínűleg a lézervágásnak köszönhetően, minden borda szépen, pontosan, passzentosan a helyre csúszott.
Miután minden bordát végig próbáltam, hogy szépen a helyre megy, elkezdtem beragasztani őket. Mivel a faragasztós flaska csőre túl széles volt a kis borda hasadékok ragasztóval történő bevonásához, ezért egy kis kartonra (már látom mire fogom elhasználni az előző munkahelyemről megmaradt sok névjegykártyámat) kinyomott faragasztó, és onnan a kívánt felületekre gyufaszállal történő felvitel technikáját választottam. A ragasztás szépen haladt, bár Sánta barátom állandóan megszakította a folyamatot, „van egy kis fadarabod”, „papír kéztörlőd”, „szög kéne”, „nincs nagyobb szorítód”, „na ezt most, hogy csináljam” és hasonló kérésekkel és kérdésekkel bombázott. De miután a lakásban fellelhető, össze szerszámot odahordtam, hogy válogasson kedvére megnyugodott.
A bordák mind a helyükre kerültek a gerincen, de lehet, hogy a továbbiakban gondjaim lesznek, mivel észrevettem, hogy a gerincben van egy kis görbület, valamint az utolsó borda (kvázi a tat tükör) is ferdén áll. A fedélzet szögelésénél majd megpróbálom korrigálni, de lehet, hogy a tapasztalatlanságomból adódóan hibáztam, és súlyokkal előre ki kellett volna egyenesítenem a gerincet, mielőtt felragasztom rá a bordákat. Na majd kiderül.
Hosszasan tanakodásba kezdtünk Sánta barátommal, hogy a hajójának a felső felépítmény fedélzeteit tartó gerendáit mely faanyagból kellene levágnia. nem volt egyértelmű, végül közös nevezőre jutottunk, remélem jót választottunk. Majd kiderül, amikor a végén valahova nem megfelelő faanyag marad.
Segített lombfűrésszel levágni a hajóm orrtőke darabját. Miközben azt próbáltam méretre csiszolni, folyamatosan kis fadarabokkal lövöldözött, ahogy oldalcsípőfogóval próbálta méretre vágni a fent említett fedélzetet tartó gerendákat.
Helyére ragasztottam az orrtőkét és a két oldalmegerősítését, miközben azon nevettem, hogy próbálja Sánta barátom a fedélzetét erővel a helyére préselni. Csodálom, hogy nem törte el, végül az okos enged elvet alkalmazva inkább kicsit megcsiszolta a fedélzetlemezen a szűkre szabott bordahelyeket, azután már könnyebben a helyére ment.
Az orrtőke és a megerősítései helyére ragasztásával az 1. lépés mára véget ért, bár a csiszolás még hátra van, de azt nem akarom addig megcsinálni, amíg teljesen meg nem szárad a ragasztó. De hogy mégse üljek tétlenül úgy határoztam, hogy addig is kivágom a fedélzetlemezt a falapból. A fedélzetlemez csak félig volt kivágva, így szikével kellett teljesen átvágni.
A hajók most a szárazdokkban pihennek, száradnak, mi meg szörnyülködünk a következő munkafázisokon, a palánkozástól én személy szerint előre rettegek.
