Ezen lépés előtt nagy dilemmában voltam, a hivatalos összeállítási útmutató a fedélzet lécek felragasztását írta, azonban a már korábban említett Albatros összerakást bemutató videóban a német emberünk, előbb az oldalpalánkozást készítette el. Megmondom őszintén logikusabbnak érzem ezt a sorrendet, mint a hivatalos gyári ajánlást. Veszélyesnek tűnik a sérülékeny fedélzet lécezés után a palánkozás macerás és a szögekés miatt erőteljes munkákat igénylő folyamata. Végül mégis a hivatalos összeszerelési sorrendet választottam. Ez az első fa hajóm, maradjunk a hivatalos sorrendnél, legfeljebb újra lécezem a fedélzetet, a tanuló pénzt meg kell fizetni. Santa barátom is a hivatalos sorrendnél maradást javasolta, bár pont ő az, aki folyamatosan eltér attól. Szóval jöjjön a fedélzet lécezése.

„Vigyen fel kontakt ragasztót mind a fedélzetre, mind a 17-es deszkacsíkokra, és hagyja száradni néhány percig. Kezdje el a deszkázást a központi vonal egyik oldalán, vágja ki az árboclyukat és folytassa a deszkázást a hajó végei felé. Vágja le, ami túllóg és csiszolja le. Jelölje fel a fedélzet deszkáit az alaprajzon látható módon, és vágja be pengével. A deszkaszegeket lyukasztóval imitálja. A fedélzet védelme érdekében vigyen fel egy réteg lakkot.”

Hmmm… minek ide kontakt ragasztó? Az nincs, jó lesz ide az eddig is használt asztalos ragasztó is. Elbírja… elbírja…
Mielőtt nekiláttam volna a fedélzet deszkázásának, kis fém rúd és kalapács segítségével igyekeztem teljesen beverni a szögeket, hogy a szögfejek besüllyedjenek a fedélzetlemezbe. Majd kis lapos reszelővel meg is reszeltem, melyek még picit is kiálltak, hogy teljesen sima felületet kapjak. Miután ez megtörtént el is kezdtem a középvonaltól kezdve szépen egyesével felragasztani a fedélzetléceket az asztalos ragasztóval. A második, harmadik lécnél vettem észre, hogy talán nem véletlen, hogy kontakt ragasztót írtak, és az asztalos ragasztó nem biztos, hogy jó ötlet volt. A túl folyékony asztalos ragasztó nedvességét a vékony lécek magukba szívták, és a széleik kezdtek megvetemedni, egy kicsit felpöndörödni, valószínűleg túl sokat is vittem fel a felületekre a ragasztóból. Na most már mindegy, maradjon az asztalos ragasztó, viszont innentől fogva jóval vékonyabb ragasztó réteget vittem fel, valamint folyamatosan kis szorítókkal le-le szorítottam a felhelyezett léceket. 2-3 lécenként hosszabb pihenőt iktattam be, hogy száradjon a ragasztó. Így azért valamivel szebb lett, reméljük a csiszolás és a lakkozás majd még javít a helyzeten.

Míg én a lécezéssel bénáztam közben Sánta barátom hasonló bénázásain nevettem. Miután ő is lecsiszolta a bordázatokat – nem ér ő sokkal hamarabb végzett – neki a palánkozás remek feladata következett volna, azonban valahogy ehhez sehogy sem fűlött a foga, minden mást munkafolyamatot előre vett, csak hogy azzal ne kelljen foglalkoznia… de úgysem ússza meg.

Annyit azért megtett, hogy kipróbálta az újonnan vett palánkhajlító kézi készülékét, ami nem más, mint egy páka nagy bumszli fém fejjel és agy fa sablon. El is kezdett meghajlítani egy lécet a pákával, reccs, hopp ez eltört. Mondám neki: előtte szerintem be kellett volna áztatni. Nem kell azt, lehet szárazon is – válaszolta. Megpróbálta a léc másik végét is meghajlítani, azt már sokkal óvatosabban, reccs, az is eltört… Ezután kért egy tál vizet. Beáztatás után szépen sikerült meghajlítani a lécet, és amilyen szerencséje volt, a két töréssel pont méretre törte a palánkot, így rögtön fel is szegezte. Szóval az első palánk már fel is került. De utána inkább más munkafázisok után nézett. Kis fém ajtót festegetett… mi az házat építesz, nem hajót?

Visszatérve a Gjøa fedélzetéhez, a teljes száradás után, másnap a fedélzet körvonalában levágtam a lécek túlnyúló részeit. Vacilláltam, hogy mivel vágjam le, szikével vagy oldalcsípő fogóval. Végül, mivel csak 0,5 mm vékony lécek, ezért inkább egy jó kis Fiskars olló mellett döntöttem. Ez az olló már nagyon sokszor, nagyon jó szolgálatot tett. Már majd 35 éves, még általános iskolás koromban kapta, és azóta rendíthetetlenül vág mindent. A legszélső, nagyon vékony lécdarab levágásától egy kicsit tartottam, nehogy lejöjjön az egész darab, de szerencsére azt is sikerült levágni.