Mint ahogy a Berolina villamosok története I. részében is említettük, Berolina villamosok nem csak Berlinben, hanem Drezdában és Boroszlóban (Breslau, ma Wrocław, Lengyelország) is közlekedtek. Elsőként nézzük meg a drezdaiakat.

Drezdában 1838-ban kezdte el működését az első omnibusz járat, a következő években az omnibusz hálózatot tovább bővítették. 1872. szeptember 26.-án nyílt meg az első lovasút vonal 1440mm-es nyomtávval a Pirnaischen Platz és Blasewitz között, melyet a berlini székhelyű Continental-Pferdeeisenbahn-Actiengesellschaft üzemeltetett. A cél az volt, hogy fokozatosan lóvasút váltsa fel az omnibusz hálózatot, azonban ez a folyamat nagyon lassan ment végbe, az utolsó két omnibusz vonalat 1899-ben szüntették meg, valamint 1880-ig csak egy lóvasút vonal volt, a Blasewitz – Böhmischer Bahnhof – Plauen közötti. Ezt a vonalat 1879-től a londoni székhelyű Tramways Company of Germany Ltd. üzemeltette. A járművei színéről ezt a céget a köznyelvben csak „Sárga” társaságnak nevezték. A cég szorgalmazta a lóvasút hálózat további bővítését, és 1885-re már 10 lóvasút vonalat üzemeltetett Drezdában. A város és az angol cég közötti véleménykülönbségek miatt 1889-ben a Deutsche Strassenbahn-Gesellschaft engedélyt kapott lóvasút hálózat kiépítésére Drezdában. A céget a járművei színéről a köznyelven „Vörös” társaságnak nevezték. 1892-re a „vörös” társaság 6 vonalat hozott létre.

1893. július 6-án a „Vörös” társaság megnyitotta Szászország első elektromos villamosvonalát a Schlossplatz és a Blasewitz-i Schillerplatz között. A „Sárga” társaság csak a Blasewitz és Laubegast közötti elővárosi útvonalon tudott villamosítást végrehajtani, mivel a város külföldi társaságoknak nem adott koncessziót elektromos villamos üzemeltetésére. 1894-ben a „Sárga” Társaságot feloszlatták, és drezdai létesítményeiből megalakult a Dresdner Straßenbahn-Gesellschaft. Az elkövetkező éveket a fokozatos villamosítás, valamint mindkét vállalat részéről a további vonalak nyitása jellemezte. A korábbi lóvontatású kocsikat a villamos motorkocsik pótkocsijainak építették át.1901-re már 12 „Sárga” és 10 „Vörös” villamosvonal működött Drezdában.

A villamosítással mindkét villamos társaság elkezdte saját járműveinek az építését, beszerzését. Az elektromos berendezések főleg Siemens-Schuckert és AEG gyártmányok voltak, míg az alvázak Union és Berolina típusok, a kocsiszekrényeket Drezdában építették. Sajnos nem találtam arra vonatkozó adatot, hogy pontosan mettől és mekkora darabszámban használtak Berolina típusokat Drezdában. Annyi bizonyos, hogy a „Vörös” drezdai Deutsche Strassenbahn-Gesellschaft a 300-310 pályaszámú villamos sorozatát Berolina alvázakra építették 1901-1902-ben a vállalat saját Trachenberge remiz műhelyében. A berlini hosszú-rövid-hosszú háromablakos kocsiszekrény helyett a drezdai építésű Berolina villamosok négy azonos, íves ablakos kocsiszerkényt kaptak. A drezdai járművek ~1m-rel rövidebbek és a berlini 20 helyett csak 18 ülőhelyesek voltak.

1905-ben a város átvette mindkét villamostársaságot és 1906. január 1-jén egyesítette őket, létrehozva a Städtische Straßenbahn zu Dresden villamostársaságot. Az egykori „Sárga” Dresdner Straßenbahngesellschaft villamos vonalai a páratlan, míg a „Vörös” Deutsche Straßenbahngesellschaft zu Dresden a páros vonalszámokat kapták. 1909-ben megreformálták a vonalhálózatot és Dresdner Vorortsbahn-t (Drezdai elővárosi vasutat) is beolvasztották a villamoshálózatba. 1930. január 1-jén a városi villamos vállalatot átalakították és létrehozták belőle a Drezdai Straßenbahn AG-t. 1941-ben a Lockwitztalbahn-t üzemeltető DRÜVEG-et is a Drezdai Straßenbahn AG-ba integrálták. Drezda II. világháborús bombázásai alatt a villamos hálózat is súlyos károkat szenvedett.

A Straßenbahnmuseum Dresden e.V. (Drezdai Villamos Múzeum) gyűjteményében megmaradt egy drezdai építésű berolina. A 309-es pályaszámú motorkocsi 1902-ben épült a Deutsche Straßenbahngesellschaft Dresden Trachenberge remiz műhelyében. 1902. október 7-én ez a villamos nyitotta meg a Plauen és Deuben közötti Plauensche Grundbahn villamosvonalat. 1905-ben a két villamostársaság egyesítésekor ez a villamos is átkerült a Städtische Straßenbahn zu Dresden állományába, ahol 1907-ben az 531-es pályaszámot kapta. 1909-ben a nyitott peronokat bezárták és az oldalára felfestették a városi címert. Az amerikai Westinghouse-konszern kérésére 1913 és 1914 között egyike volt annak a két villamosnak, melyekbe tesztelés céljából T1F típusú vezérlőket szereltek. Mivel a T1F vezérlőkre kapott árajánlat túl magas volt, ezért Bergmann típusú BCG III vezérlőre cserélték és AEG U140D motorokat kapott. Csak 1922, január 22.-én kapta meg a Städtischen Straßenbahn sárga/fehér festését. 1927-ben átépítették, a tetőfényszórókat saroklámpákra cserélték, a fényszórókat az ütközők fölé szerelték át, az alvázát lecserélték, új AEG és Siemens elektromos berendezéseket és új tetőborítást kapott. 1933. október 29-én megkapta a Dresdner Straßenbahn AG krém színű festését zöld díszcsíkokkal. 1952. augusztus 30-án az áramszedőjét pantográf típusúra cserélték, valamint festéssel annak a drezdai villamosnak a külső megjelenését kapta, melyet először a düsseldorfi járműkiállításon, 1938-ben mutattak be. Ez három barna díszcsík volt és szárnyas címer a városi címer helyett. 1952. december 9.-én a pályaszámát 812II-re változtatták. Az előző évi átfestés minősége nem volt megfelelő, ezért egy fedőréteget vittek fel, azonban ez sem sikerült, így 1955. június 16.-án újból átfestették. A villamos 1965-ben kivonták a forgalomból.

A Drezdai Vasúti Közlekedési Múzeum AG 3/7 barátai köre rájött, hogy ez a villamos nyitotta meg a Plauensche Grundbahn villamosvonalat, és ez az utolsó íves ablakú kocsi Drezdában, és megmentették a leselejtezéstől. Az AG 3/7 tagjai nekiláttak a villamos felújításának, azonban a restauráláshoz szakemberek kellettek volna, valamint a pénz és az anyagok hiánya miatt a felújítás meghiúsult. Az 1968-as Búcsú című film forgatásához a DEFA filmstúdió hasonló, íves ablakú villamost keresett, így találtak rá a felújításra szoruló villamosra. A filmstúdió állta a villamos átépítését, átvizsgálását. A forgatásra új alvázat és 2 db AEG US 341 motort kapott, valamint négyszögletes platformokat és a müncheni kék-fehér festést, fiktív 153-as pályaszámmal, 13-as vonalszámmal és müncheni viszonylattáblával. Egy évvel később átfestették a Deutsche Straßenbahn-Gesellschaft in Dresden színeire. Hivatalosan 1970. április 24.-én mutatták be a villamost a sajtónak 309-es történelmi kocsiként, mely 1902-ben épült, és 1927-től megőrizte elektromos berendezéseit. 1997-ben felújították a kopott karosszériáját és elektronikus kapcsolóvezérlést kapott. 1998-ban új áramszedőt kapott, mivel a régi már nem biztosította a biztonságos működést a modern felsővezetékrendszeren. 2000-ben megkapta a 22-es vonalszámot és a hozzá tartozó viszonylattáblákat. 2008-ban szélesebb kerekeket kapott, hogy biztonságosan közlekedhessen az új drezdai sínhálózaton.

Műszaki adatok: