A Berolina villamos motorkocsi egy kéttengelyes villamos típus, melyet a Große Berliner Straßenbahn AG (Nagy Berlini Villamos Rt.) és leányvállalatai szereztek be, de részben eltérő felépítményű Berolina motorkocsik Drezdában és Breslauban (ma Wrocław) is közlekedtek.

A kéttengelyes, nyitott peronú Berolina villamos típus a lóvasúti korszakból származó szűk kanyarívek miatt igen rövid, 1750mm-es tengelytávval rendelkezett, és két AEG motor hajtotta. Az alváz a tengelycsapágyak megvezetésére szolgáló két nagy öntött acéltestből állt, melyet hosszú lapos rudak kötöttek össze. Spirál és laprugók kombinációján nyugodott a fa szerkezetű kocsiszekrény. A vezetőállást a nyitott peronon helyezték el, míg a zárt utasteret tolóajtó választotta el a nyitott peronoktól. Az utastéren belül kétoldalt, 20 ülőhelyet biztosító, hosszanti, egymással szembenéző fapadokat helyeztek el. A 136 db motorkocsiból álló első Berolina sorozat után, 1899-től a többi kocsit enyhén módosított alvázzal szállították, ezért megkülönböztetésül az első sorozat járműveire Alt-Berolina (Régi-Berolina) míg az ezt követő szállítások kocsijaira Neu-Berolina (Új-Berolina) néven hivatkozik a szakirodalom. A különbség a két alváz között többek között a laprugós felfüggesztés és az életmentő keret. 101 jármű légféket kapott, a többi elektromos fékkel volt felszerelve.

A Berolina motorkocsik elektromos berendezéseit jellemzően az AEG szállította, azonban a mechanikai részeket és a karosszériákat több gyártó is gyártotta, így nem meglepő, hogy a különböző gyártású és szállítású Berolina villamosok között jelentősebb eltérések is voltak. A szakirodalom 15 különböző karosszéria konstrukciót különböztet meg, melyek többek között a szerelvény tetejére vezető létra szélességében, a kocsi végein lévő ütközőkben, vagy a karosszéria magasságában térnek el egymástól. Azonban valamennyi karosszéria típusra egységesen jellemző a hosszú-rövid-hosszú hármas ablakelrendezés, valamint a 20 ülőhelyet biztosító kétoldali hosszanti ülőpad.

Műszaki paraméterek

Große Berliner Pferde-Eisenbahn AG (Nagy Berlini Lóvasút Rt.) 1898-tól Große Berliner Straßenbahn AG (Nagy Berlini Villamos Rt.) az 1896-os Berlini Ipari Kiállítás alkalmából villamosítani kezdte útvonalhálózatát. Ezen új villamosított vonalakra a felsővezetékről és akkumulátorról is üzemeltethető, négytengelyes Brandenburg típusú villamosok mellett 1898-tól kéttengelyes Berolina motorkocsikat is kezdtek beszerezni.

1898-ban a GBS (Große Berliner Straßenbahn AG – Nagy Berlini Villamos Rt.) megvásárolta a WBV (Westliche Berliner Vorortbahn AG – Nyugat-Berlini Elővárosivasút RT.) teljes alaptőkéjét, 1900-ban a BCS (Berlin-Charlottenburger Straßenbahn AG – Berlin-Charlottenburgi Villamos Rt.) részvényeinek a háromnegyedét, majd 1910-ben a SBV (Südliche Berliner Vorortbahn AG – Dél-Berlini Elővárosivasút Rt.) részvényeinek a többségét és a teljes NöBV-t (Nordöstliche Berliner Vorortbahn AG Északkelet-Berlini Elővárosivasút Rt.).

1903-ra több mint 840 Berolina került leszállításra a GBS állományába, valamint további 110 (17 a BCS, 59 a WBV, 30 a SBV és 4 a NöBV) a leányvállalataihoz.

Az I. világháború előtti és alatti évek során számos vita alakult ki az akkori Berlin és az akkor még önálló környéki elővárosok, települések által létrehozott Verband Groß-Berlin (Nagy-Berlin szövetség) és a magántulajdonú GBS és között. Ezekre az elszámolási, úthasználati, tulajdoni, jogi vitákra nem térnék ki, a lényeg, hogy hosszas huzavona után 1918. május 28-án a GBS és a Verband Groß-Berlin megállapodást kötöttek, melyben meghatározták a GBS és leányvállalatainak az egyesülését, amely 1919. május 15-én lépett életbe, és melyben a BCS, WBV, SBV és NöNV teljesen beolvadt a GBS-be. A Verband Groß-Berlin létrehozott egy bizottságot a GBS-szel és a többi berlini villamostársasággal folytatandó felvásárlási tárgyalásokra. A GBS tulajdonosi köre hajlandó volt eladni a vállalatot a szövetségnek, csak a vételár mértékéről zajlott a vita. Végül az értékesítési szerződést 1919. július 15-én írták alá, 1919 szeptember 20-án a Große Berliner Straßenbahn AG-t törölték a cégnyilvántartásból, és ezzel egyidejűleg bejegyezték a Große Berliner Straßenbahn önkormányzati vállalatot.

1920. április 27-én a porosz képviselőház elfogadta a Nagy-Berlin törvényt, mely 1920. október 1.-én lépet hatályba, és melyben a Verband Groß-Berlin szövetséget alkotó nyolc város, 59 község és 27 birtok egyesült, megalakítva Berlin városát. Ugyanezen a napon a Verband Groß-Berlin feloszlott és hatáskörét átruházta az újonnan létrejövő egységes önkormányzatra. Az újonnan létrejött város így a közösségi tulajdonban lévő SSC (Städtische Straßenbahn Cöpenick – Cöpenicki Városi Villamos), Städtische Straßenbahn Spandau (Spandaui Városi villamos), Straßenbahn der Gemeinde Heiligensee an der Havel (Heiligensee an der Havel Községi Villamos), valamint a BESTAG (Berliner Elektrische Straßenbahnen Aktien-Gesellschaft – Berlini Elektromos Villamos Vállalat) önkormányzati vállalat, az SSB (Straßenbahnen der Stadt Berlin – Berlini Városi Villamos) és a GBS tulajdonosa lett. A fenti vállalatokat 1920. december 13-ig beolvasztották az BSt-be (Berliner Straßenbahn – Berlini villamos).

A sok villamos társaság, vállalat összevonása nem csak szervezési, hanem technikai kihívást is jelentett, mert nem csak a vonalszámokat kellett átrendezni, hanem az így összeállt berlini villamosok tarka flottájában egységesíteni kellett az egyes cégek különféle áramszedő rendszereit, elektromos berendezéseit, tengelykapcsolóit, fékberendezéseit, sőt nyomtávjait is. Ez a járműflotta szabványosításával és fiatalításával járt. Természetesen az összes Berolina motorkocsi egy csoportba került, és az akkori előrehaladott koruk miatt dönteni kellett a további használatukról; végül is a villamosítás korai éveiből származtak. Korábban az eredeti Berolina motorkocsikat két-három évente fel kellett újítani, mivel a kocsiszekrény rögzítése a platformhordozóhoz gyakran meglazult, ezáltal ezekben a résekben a nedvesség behatolása következtében rozsda és rothadás alakult ki.

1921-22-ben 160 Berolina villamost U3l típus megnevezéssel korszerűsítettek, átépítettek, a többi Berolina motorkocsit 1924 és 1930 között kivonták az utasforgalomból, azonban a többségük még az 1970-es évekig szolgált munka-, posta- vagy segédkocsiként.