A peronok padlólécezése után nekiálltam a vezetőállások szekrényeinek a kialakításához. Először kivágtam a 32-es számú szekrény lemezeket, finoman megcsiszoltam őket, majd az útmutató szerint felmértem és berajzoltam rájuk a szekrényajtók helyeit. Ezután szép sorban felragasztottam a szekrényajtók 33-as, 34-es és 35-ös lécdarabjait. Először a 33-as felső és alsó lécekkel kezdtem, levágtam és többszöri odapróbálgatás mellett méretre csiszoltam őket. Miután megfelelő méretűek lettek, a kellő éleiket lecsiszoltam, majd felragasztottam őket. Ezután levágtam, méretre csiszoltam, beillesztettem és beragasztottam az oldalsó 34-es léceket is, így létrehozva a szekrényajtók kereteit. Ez is jó kis pepecselős munka, első ránézésre azt hittem, hogy ez is gyorsabban fog majd menni, mint ahogy a valóságban történt, de azért élveztem, precíz építési fázis volt, bár volt benne csiszolás is bőven.

Miután mindkét szekrénylemezen a fenti módszerrel kialakítottam a szekrényajtó kereteket, jöhettek a szekrényajtók belső lécei. Először nagyjából méretre vágtam a 35-ös léceket, majd kettesével, a hosszanti éleiknél összeragasztottam őket. Kellő száradás után méretre csiszoltam, a megfelelő éleiket lecsiszoltam majd felragasztottam őket. Miután ezzel végeztem gyönyörködtem egy sort a munkában. Miután kigyönyörködtem magam, az egészet finoman átcsiszoltam, majd jöhetett a festés. A múzeumi példányról készült fényképeken nem igazán lehet kivenni, de úgy tűnik, hogy ezek a vezetőállás szekrények a gyári útmutatóval megegyezően a múzeumi példányon is sötétzöldek, így az Occre dark green akril festékével festettem le, az ajtókhoz hasonlóan, a szebb fedés érdekében két rétegben.

Ezután következtek a szekrényajtók kilincsei, ezt a B jelű sárgaréz szemes szárból kellett hajlítással kialakítani, mondanom se kell, hogy az egyiket rögtön eltörtem a hajlításnál, még szerencse, hogy többet adtak, mint amennyi kelleni fog. A múzeumi példányról készült fotókon ezek a kilincsek nem látszanak. Az építési útmutató szerint ezeket sárgaréz színűre kellene hagyni, azonban mivel a múzeumi példányon minden kilincs, fogantyú stb. fekete színű így úgy határoztam, hogy ezek is feketék lesznek, és lefestettem őket Vallejo 70950 feketével. Amíg száradtak, addig a szekrényajtókon kézi fúróval 0,75mm-es fúrószárral kifúrtam a kilincsek helyeit és a lyukak széleit sötétzöld festékkel visszajavítottam. Száradás után áttoltam a kilincsek szárait a kifúrt lyukon, majd a másik oldalon megragasztottam. Először Sánta barátom Faller 170494 speciális, nagyon vékony tűs ragasztójával ragasztottam meg, azonban úgy tapasztaltam, hogy a fához jól tapad, de a fémhez nem, nem fogta meg a kilincseket. Így kénytelen voltam a ragasztót leszedni és a kilincset Robbe pillanatragasztóval újra ragasztani, az már jól ragadt fához, fémhez egyaránt. Száradás után a túlnyúló szárakat levágtam.