A következő hajóépítő napra úgy határoztam, hogy előre hajlítom a palánkokat, egyik délután be is áztattam majd két tucatnyit 4-5 órára, majd Sánta barátom palánkhajlítójával szépen ívesre hajlítottam őket. Mire eljött a hajóépítés napja ott sorakoztak szépen ívesen, megszáradva arra várva, hogy feldobáljam őket.
Mikor Sánta barátom megérkezett, rögtön azzal támadott le, hogy nem vettem műfát, amikor az OBI-ban voltam fúrószárat venni a Schnellboot-omhoz. Miért vettem volna, nekem nem kell, ő viszont az első palánkozása egyenetlenségeit, hézagjait azzal szerette volna eltüntetni. Így autóba pattantunk és irány az OBI, lassan már naponta jártok oda, az elárusítók és a pénztárosok már ismerősként köszöntenek. Az én autómmal mentünk, és természetesen mikor odaértünk, akkor jutott az eszébe, hogy a maszkját a saját kocsijába hagyta, így először berongyoltam a közeli benzinkútra neki maszkért, hogy be tudjon jönni az OBI-ba. Vettünk műfát, különböző finomságú csiszolópapírokat meg gumikesztyűt makett festéshez.
Végre nekiálltunk hajót építeni, az elején az előre hajlított palánkok még szépen felfeküdtek, könnyű volt őket felhelyezni. Amikor viszont elértem a hajótörzs azon részéhez, ahol a bordák íve erősen elkezdett a gerinc felé fordulni igencsak megszenvedtem, onnantól fogva kínszenvedés volt a palánkozás. A palánkdeszkáknak mindenféle irányba kellett volna hajolniuk, közben csavarodniuk, és ez valahogy sehogy sem akart összejönni. Jó pár palánkot eltörtem, szerencsére úgy tűnik gondoltak az olyan kezdőkre, mint én, és bőséges palánkdeszka mennyiséget adtak, ugyanez a szögekről nem mondható le, de erről majd később. Kínomban visszatértem a még nedvesen történő felhelyezéshez. Pár perc forró vizes fürdő elég volt arra, hogy nagyban megkönnyítse a felhelyezést, de nem hinném, hogy ez lenne a jó megoldás. Az eredetileg karvel palánkozásnak szánt deszkázásom, sok helyett így is inkább klinker palánkozásnak tűnik.
Miközben én a palánkjaimmal kínlódtam és átkoztam azt, aki kitalálta, valamint a Constructo cég összes alkalmazottját és azok családtagjait, közben Sánta barátom a hajójából vanília tortát készített, ahogy kis spatulával kente fel rá a műfát. Tisztára úgy nézett ki, mintha vanília fagyit vagy krémet kenegetett volna. Mindjárt meg is éheztem egy jó kis vaníliás Peregrine-re. A vanília krém száradásáig Sánta barátom unalmában nekiállt az Italeri 1:35-ös katonai Land Rover makettjének, melyet kimondottan azért vett akciósan, hogy azon gyakorolja a makett festést, koptatást, koszolás és egyéb finomságokat, hogy majd azután a StuG-ján kamatoztassa az így szerzett tapasztalatait. A műfa megszáradása után vad csiszolásba kezdett, hogy csak úgy szállt a por mindenfelé. Majd a kis lőrések és mellvéd palánkok felhelyezésével bajlódott, megnyugtató volt hallani, hogy azért ő is szórta az átkokat.
A kilencedik palánksor után, a palánkoknak már annyira kellett volna oldal irányba is hajolnia és közben csavarodnia stb., hogy lehetetlenség lett volna törés nélkül meghajlítani, így ott két sor ívesre vágott palánk betoldást készítettem. Azokkal jó ideig elszórakáztam, mire szép ívesre vágtam és csiszoltam őket, bevetettem minden, amit csak találta, a miniplex-et fűrész és csiszoló koronggal, szikét, különböző tűreszelőket, csiszolópapírokat stb. Biztos vagyok benne, hogy az eredeti hajón nem így van a palánkozás, szegény Skaale forog a sírjában, de egyszerűen nem találtam rá más megoldást. Ott hibáztam, hogy nem trimmeltem a palánkokat az orrtőkénél, a kilencedik sorig valahogy nem éreztem szükségességét, onnan meg már mindegy lett volna, hibáztam, első tanuló hajó, a tanuló pénzt meg kell fizetni. A legközelebbi hajómon (ha lesz olyan) biztos másképp csinálom majd. Sánta barátom azóta folyamatosan küldi a neten talált jobbnál jobb palánkozási praktikákat, módokat, trükköket… jókor…köszi!
Az íves palánk betoldások szögelésekor elfogytak a szögek. Egy-kettőt tudom, hogy leejtettem és nyoma veszett, de legalább még 50 szög kellene, így kénytelen voltam Sánta barátom szögkészletéhez nyúlni, amiket kihúzott a Peregrine-jéből a palánkozása befejeztével és még használható szögeknek minősített. A Peregrine szögei sokkal kisebbek, és sokkal nehezebben mennek bele a Gjøa keményfa palánkjaiba, valamint a lapos fejük miatt valószínűleg nehezebb is lesz majd kiszedni. Arra is gondoltam, hogy lehet, hogy ki kellett volna húznom a szögeket a fedélzet lemez felragasztása és felszögelése után, de ezt egy szóval sem írta az építési útmutató, valamint még azokkal is kevés lett volna a szögállomány. Viszont azóta is áldom az eszem, hogy vettem szögbelövőt, ha ugyanezt kis kalapáccsal kellett volna megcsinálnom, azt hiszem a Gjøa (amit átkereszteltünk gólyára) megtanult volna repülni… kifelé az ablakon…
A két íves palánk betoldás után jött két teljes palánk, amelyekkel már elértem a gerincet. Azért ezekkel a palánkokkal is küzdöttem rendesen és törtem őket. Végig nézve a végeredményen, a palánkozási teljesítményem igen lehangoló és szánalmas, és én még vanília tortát sem tudok belőle készíteni mint Sánta barátom, mivel a Gjøa-n csak egy réteg palánkozás van…
