Az útmutató szerint a következő lépés a fartükör kilépőélének a glettelése és szögletesre csiszolása. Gondban voltam, hogy mit használjak a glettelésre, a Pattex Stabilit Express, ahogy teszteltem a levágott ABS darabokon, nagyon erősen köt, igen kemény, viszont borzasztóan nehéz is csiszolni, ami nem tette túl szimpatikussá erre a feladatra. Elkezdtem nyomozgatni a net-en, hogy ABS anyagokhoz milyen glett anyagok vannak. Azt írták, hogy a Tamiya putty basic type jó az ABS anyagokhoz is, meg is rendeltem egy tubussal, majd azt is kipróbáltam egy levágott ABS darabon. Nem olyan kemény, mint a Stabilit Express, viszont úgy tűnik, hogy könnyebb is csiszolni, persze az is kérdés, hogy a hosszútávú terheléseket hogy fogja majd bírni. A sok tesztelés és vacillálás közben többször átfutott az is az agyamon, hogy nem glettelem, nem alakítok ki éles kilépőélt, hanem hagyom a vákuumformázáskor keletkezett íves élt. Végül is úgy döntöttem megpróbálkozom a Tamiya putty-val, lesz, ami lesz.

Vettem egy újabb nagy levegőt, már a sokadik ennél a hajónál. Tamiya 1000-es csiszoló szivaccsal egy kicsit megcsiszoltam az íves élfelületet, alkohollal zsírtalanítottam, majd egy átlátszó műanyag lap segítségével meghosszabbítottam a hajófenék vonalát. Ezután az így kialakított fészekbe kikentem az íves élet a Tamiya puttyval. Hüm hümm, érdekes lesz. na majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Egyelőre félretetem száradni.

Míg a putty szárad mégiscsak úgy döntöttem, hogy megépítem a gyári tartót. Egyrészt most már olyan építési fázisok jönnek, amikor jól jön egy tartó, másrészt valószínűleg úgy is készítek majd egy egyedit a hajónak. Az összerakás előtt azért körberajzoltam a tartókat, hogy majd az alapján könnyen meg tudjam építeni az egyedit fából. A gyári tartó összeszerelése nem túl bonyolult feladat, a vákuumformázott tartók és a rétegeltlemez összekötők éleit sorjátlanítottam, megcsiszoltam, a ragasztási felületeket is érdesítettem egy kicsit, majd pillanatragasztóval összeragasztottam az elemeket és szorítóval hagytam megszáradni.

Mivel itthon van egy kis zöld filcem, úgy döntöttem, hogy kétoldalas ragasztóval azt helyezek a tartókra a hajótest alá. Méretre csíkot vágtam a filcből és… hopp most villant csak be, hogy a kétoldalas ragasztómat, ami a szerszámos ládámban volt, valahol nemrég elhasználtam, a francba, akkor a filc egyelőre még várat magára, megint mehetek az OBI-ba, ahol már előre köszönnek és a blog is lassan olyan lesz, mint egy OBI reklám.

Miután két napig száradt a putty a fartükör kilépőélén, óvatosan leszedtem az átlátszó műanyag fóliát, meglepően könnyen lejött, pedig féltem, hogy az is odaragad és nagyon nehéz lesz leszedni. Ezután finom csiszolóvászonnal és 400-as Tamiya csiszoló szivaccsal nekiálltam lecsiszolni a putty-t, hogy szögletes élt alakítsak ki a fartükrön. Annak ellenére, hogy nagyon óvatosan csiszoltam, mivel az egyik oldalon a fartükör és az oldalsóhéj találkozásánál vákuumformázási gyári hibából adódóan nagyon vékony az anyag, a végére alig maradt valami a putty-ból, és az él sem lett annyira szögletes, mint szerettem volna. Megnéztem az összeszerelési útmutatóban a gyári képet, meg a neten is utánanéztem, hogy másoknak milyen lett, nos náluk sem maradt több glett az élen, ez egy kicsit megnyugtatott. Ezt az egész kilépőél glettelés munkafázist egy kicsit feleslegesnek érzem, sokkal szögletesebb nem lett az él, viszont mennyi macera volt vele, na nem baj, így marad.