A fartükör palánkozását még nyár elején a bázison készítettem, de csak most jutottam odáig, hogy a blogon beszámoljak róla. Szánom-bánom, de a nyár eljöttével kicsit elmaradtam a blogírással, de nem csak én, Sánta barátom se ragadt billentyűzetet. Ennek több oka is van, egyrészt a jó idő beköszöntével a szabadidőmet, hétvégéimet igyekszem inkább a szabadban (szabadtéri koncertekkel, fesztiválokkal, vitorlázással, baráti és családi összejövetelekkel, kirándulással stb.) tölteni, másrészt azért délutánonként-esténként félszemmel az EB-t is követtem, harmadrészt és talán ez a legfontosabb a hajógyári munkások sztrájkja és a szabadságolások miatt a hajógyárban is akadozott, néha hetekre leállt a munka. Sánta barátom hajóit a sztrájkbizottság többször is lefoglalta és csak hosszas tárgyalások után, a munkások nyári táboroztatására tett ígérete árán sikerült visszaszereznie.
No de nézzük a fartükör palánkozás építési fázisát. Miután végeztem a palánkok és a mellvédek összecsiszolásának, nekiálltam nagyon vékony sapeli mahagóni lécekkel bepalánkozni a fartükröt. Az építési útmutató szerint csak a fartükröt és majd a farmellvédet kellene palánkozni, de akkor a kiugró hátsó részén alul, az útmutatóban lévő képen egy vékony, a valóságban egy jóval vastagabb csíkban látszódna a tatmellvéd világos fája a fartükör és a tatmellvéd sötét palánkozása között. Ez nekem nem tetszik, ezért úgy döntöttem, hogy a kiugró hátsó mellvéd alsó részét is befedem egy palánk darabbal. Így egymás után, egyre rövidebb lécek felragasztásával bapalánkoztam a fartükröt, hagytam megszáradni a ragasztót, majd a túlnyúló részeket levágtam és lecsiszoltam. Miközben én a fartükör palánkozásával bíbelődtem Sánta barátom elkezdte a Peregrine második palánkrétegének a megfelelő ívre történő hajlítását és felragasztását. Nem volt őszinte a mosolya.
A fartükör palánkozásának végeztével a következő lépés az oldal mellvédek deszkázása lenne nagyon vékony mukali fa lécekkel. Hajóépítés közben olyan egzotikus fa fajtákkal ismerkedem meg, melyekről még soha nem is hallottam. Mukali (anigré), sapeli mahagóni, mansonia (viola dió), abachi stb. Azt se tudom, hogy ezeket magyarul egyáltalán így kell-e írni. Jó, jó az asztalosok biztos jól mulatnak a tudatlanságomon, de mint villamosmérnök nekem ezek a fafajok eddig teljesen ismeretlenek voltak, én leragadtam a fenyőnél, a bükknél, az akácnál és társaiknál.
Szóval a következő lépés az oldal mellvédek palánkozása. Akárhogy néztem, próbálgattam odailleszteni a vékony mukali lécet az oldalmellvédhez, az valahogy sehogy sem akart szépen felfeküdni, követni a mellvéd függőleges irányú íveltségét. Próbáltam kibogarászni az útmutatóban lévő nem túl jó minőségű képet, melyen úgy tűnt, mintha egy teljes léc futna végig az orrtól a tatig, de én akárhogy próbáltam odailleszteni, sehogy sem jött ki. Persze Sánta barátom közben szívta a vérem, hogy mit pepecselek már annyit, miért nem haladok az építéssel. Megmutattam a problémámat, természetesen ő a kibicnek semmi sem drága lezserséggel kezelte a kérdést „ragaszd fel, hajlik az majd annyit, jó lesz”. Nos ez engem nem nyugtatott meg, tovább küzdöttem az oda próbálgatással, össze-vissza hajlítgatással, de csak nem jött ki sehogy sem. Ezt a kérdést most elengedem, alszom rá néhányat. A legközelebbi alkalomra megpróbálom kitalálom mi tévő legyek…
