A valamikor ezen is túl kell esni elvet követve az Ulises-emen a bordacsiszolást Sánta barátom nyári tábora alkalmával ejtettem meg. Ennek az volt az egyik előnye, hogy kint a kertben legalább a csiszolás után nem kellett porszívózni. Szóval csiszolóvásznakkal és csiszolófával felfegyverkezve nekiálltam a bordák csiszolásának. Nem egy túl lélekemelő munkafázis, de az előzetes várakozásaimhoz képest meglepően gyorsan és könnyen ment, főleg kint a szabadban a jó levegőn, miközben jó kis klasszikus magyar rockzenéket hallgattunk. Alaposan le is csiszoltam a bordákat, hogy a palánklécek szépen felfeküdjenek, többször is odapróbáltam egy-egy palánklécet az ívekhez. A tattőkénél azért nem volt könnyű mutatvány szépen megcsiszolni a lapos csiszolófával, erre kellene venni egy íves csiszolófát. Pár csiszolóvásznat elkoptattam és elszakítottam, mire végeztem. Sánta barátom, ő ekkor már a palánklécek felhelyezésével bajlódott, meg is jegyezte, hogy ő bíz nem csiszolta meg ilyen alaposan, szerinte felesleges. Lehet, hogy igaza van, majd kiderül.

Sánta barátom a következő hajóépítő alkalomra, egy Lidl akció keretében, vett egy flexibilis fúrószáras asztali köszörűt. A flexibilis fúrószár nagyon szuper, egy csomó csiszoló, fúró, polírozó stb. fejet is adtak hozzá. Rögtön ki is próbáltuk, állom vele dolgozni, gyönyörűen, pikk-pakk meg tudtam vele csiszolni az Ulises fartőkéjénél az íves részeket, melyeknél korábban a sima csiszolóvásznakkal vért izzadtam, a lapos csiszolófa meg nem fér hozzá. Ugyan már korábban a borda csiszolást késznek gondoltam és el akartam kezdeni a palánkozást, azonban ezen flexibilis fej birtokában, átértékeltem a kész fogalmát, és átcsiszoltam az egész bordázatot. Mennyivel egyszerűbb volt ezzel dolgozni.

Mondanom se kell, ezen felbuzdulva Sánta barátom is átcsiszolta az Ulises-ének a bordázatát, pedig addigra ő már feltett néhány palánksort.