Első ránézésre úgy képzeltem, hogy ez de jó kis, élvezetes építési feladat lesz, kis léc darabokat kell csak szépen sorban felragasztani a padok előlapjaira. Azokat kb. 1 óra alatt pikk-pakk fölszórom és jöhetnek a pad ülőkék. Nos, abból az 1 óra alatt pikk-pakk fölszóromból, jó sok építési alkalom és jó pár építési óra lett. Kb. a 10. léc darab után már kezdtem unni a dolgot, és az még csak 1/8 se a teljes lécmennyiségnek. Ennyit az élvezetes építési feladatról.
No de menjünk csak sorjában, az elején még nagy lelkesedéssel nekiálltam, méretre vágtam egy vékony lécdarabot, bejelöltem és kiszabtam a kinyúló padtartó helyét, hogy szépen bemenjen a helyére a lécdarab. Az egyik Occre hajóépítő videóban láttam egy olyan módszert, hogy az emberünk a fedélzet borítóléceinek az élét grafit ceruzával kicsit beszínezte, így a lécek találkozásánál a fekete grafit szépen kiemelte, kontrasztossá tette a találkozási vonalakat. Gondoltam itt az ideje, hogy ezt a módszert én is kipróbáljam a gyakorlatban, ez a palánk burkolat ideális lesz erre. Szóval a levágott lécdarab két élét kihúztam egy grafit ceruzával és a borítandó felületen is beszíneztem fekete grafittal azt a részt, ahol a találkozási élek lesznek, ha esetleg nem teljesen pontosan találkoznának a lécdarabok, akkor se tűnjön elő a hézagon keresztül a borítandó felület világos színe. Majd ezután szépen felragasztottam az első lécdarabot. – Hümm de jó lett, jöhet a következő lécdarab. – A fentiek szerint ezt is méretre vágtam, éleit kihúztam és felragasztottam, természetesem előtte a találkozási részen a borítandó felületet itt is beszíneztem. – Hű de klafa. – Aztán jött a harmadik lécdarab. – Azta de jó. – és így ment tovább. Az ötödik lécdarab után a kezdeti lelkesedésem egy kissé alább hagyott, a tizedik után meg kezdett unalmassá válni.
Körülbelül ugyanezen tizedik lécdarabnál vettem észre, hogy nem figyeltem, hogy a léc melyik oldala van kifelé. Ez azért érdekes, mert a felszabdalt léc egyik oldala egy picivel világosabb, mint a másik, így véletlenszerűen kicsit sötétebb és kicsit világosabb lécdarabokból álló borítást kaptam. Sánta barátom rögtön mondaná, hogy ez így jó, így természetes, a való életben is ilyen, és valószínűleg igaza is lenne, azonban én ennél kockább vagyok, szeretem a szimmetriát és az egyenletességet. A sötétebb oldal jobban tetszett, így innentől fogva megnéztem, melyik a léc sötétebb oldala, hogy az legyen mindig kifelé, és a másik világosabb oldalt megjelöltem. Sánta barátom tuti hülyének tartana, de szerencsére ennél az építési fázisnál nem volt jelen. Csak meg ne tudja, hogy sutyiban építek, remélem nem olvassa ezen blogbejegyzést. Szóval innentől fogva a léc színére és visszájára is figyelve folytattam a lécek levágását, éleinek grafitozását és felragasztását. Nekem a palánkozás így egyenletesebb színűen jobban tetszik.
A monotonitást egy kicsit megtörte, hogy a középső padtartónál újabb szabás következett. Aztán jöttek az újabb és újabb lécdarabok. Hopp elfogyott az első léc, nem baj, van még három másik, és már majd a 2/3-a meg van az egyik oldalnak. Bőven elég lesz, ha jól számolom, akkor még marad is majd egy egész léc, és ha jól emlékszem, akkor máshová nem is kell ilyen léc a villamoson. Újabb és újabb lécdarabok és jeee el is értem ezen oldal utolsó lécdarabjához, ami azért nem volt annyira egyszerű, a szabásával elbíbelődtem egy darabig. A padtartó mellett nagyon kis vékony csíkot kellett szabni, féltem, hogy letörik, de hosszas finom csiszolásokkal végül a megfelelő méretűre csiszoltam. Jöhet a másik oldal, már csak ugyanennyi lécdarabot kell leszabnom, grafitoznom és felragasztanom.
… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít…
Na elfogyott a második léc is, és még hátra van a második oldal 3/4-e.
… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít…
Végre elértem ennek az oldalnak is a feléhez, egy újabb szabás a padtartónál. Ha optimistán nézem, akkor már megvan a teljes pad előlap borítás 3/4-e, ha pesszimistán, akkor még hiányzik az 1/4-e.
… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít…
Nem lehetett volna inkább hosszanti vízszintes lécekkel borítani, ehelyett a rövid kis függőleges lécdarabos borítás helyett. Remélem Sánta barátom villamosain is lesznek ilyen sziszifuszi munkafázisok, nehogy már csak nekem legyen rossz. Nem kell neki ellenség, remek barátai vannak.
… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít…
Hümm… elfogyott a harmadik léc is, de már csak négy kis lécdarabka hiányzik.
… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít… jelöl, levág, csiszol, színez, ragaszt, szorít…
Jeeeee végül csak a végére értem, a borítandó felület elfogyott, az alkotó pihen. Végül 82 darab kis lécdarabot kellett felhelyeznem. Lehet, hogy ezt a grafit színezős módszert nem ennél a lécborításnál kellett volna kipróbálnom, na, most már mindegy.
Ezután szépen, óvatosan lecsiszoltam a kiálló részeket. Tamiya maszkoló szalaggal a padló léceket leragasztottam azokat matt színűnek akarom meghagyni, ahogy a múzeumi villamosról készült fényképeken is látható. Majd a padelőlap burkolati léceit a Lord Nelson selyemfényű lakkal lelakkoztam. Kimondottan jót tett neki a lakk. De erre is számítottam a lakkteszt után, amiről majd egy másik bejegyzésben írok részletesebben.
