Gyerekkoromban sokat maketteztem, úgy kezdtem, mint az össze korombéli gyerek, 10 évesen az összespórolt zsebpénzemből vettem az első műanyag makettemet az iskolából hazajövet a sarki trafikban, ha jól emlékszem egy 1/72-es KP IL-10-est. Akkor még Magyarországon leginkább csak a nem túl acélos minőségű csehszlovák Kovozávody Prostějov (nem is tudtam, hogy még létezik) és a még gyatrább kelet-német Flugzeug Modellbaukasten gyártmányokat lehetett kapni, kezdő maketteknek teljesen jók voltak, és kellően olcsók, hogy a saját káromon megtanuljam a makettezés alapjait. Volt, amit le sem festettem, csak összeragasztottam, volt, amit a garázsban talált, mindenféle maradék olajfestékekkel próbáltam lefesteni… így utólag az eredményeket inkább nem kommentálnám, ezek a makettek idővel vállalhatatlanokká váltak és az enyészeté lettek.
Szerencsére a rendszerváltással megjöttek kicsiny hazánkba a jobb minőségű nyugati márkák pl.: Revell, Heller, Matchbox, Airfix, Tamiya, Hasegawa, Italeri stb. Ha jól emlékszem a Revell Gneisenau hajómakettje volt az első nyugati makettem, az is még a sarki trafikból. Aztán sorra nyíltak a makett boltok, ahol végre minőségi maketteket lehetett venni, valamint hozzájuk különféle minőségi festékeket, ragasztókat, szerszámokat stb., az akkori fizetésekhez és főleg a zsebpénzemhez képest horror árakon. Ezen boltok megjelenésével ki is tágult a makettvilág, már nem csak repülőket lehetett kapni, hanem minden mást is, így igen hamar átnyergeltem az általam mindig is kedvelt hajókra, főleg a vitorlás és a II világháborús hadihajókra, de párhuzamosan a repülők is megmaradtak. Aztán bejött a képbe egy két II. világháborús harcjármű, majd diorámák, és azon kaptam magam, hogy a repülők és a hajók szinte teljesen kivesztek a makettező portfóliómból, a harcjárművek átvették az uralmat.
A gondtalan középiskolás évek alatt hány boldog órát töltöttem el a különböző makettek ragasztgatásával, festésével, háttér információk gyűjtésével stb. Aztán jöttek a főiskolás évek, egyre kevesebb idő maradt a makettezésre, illetve más, fontosabb dolgok kezdtek előtérbe kerülni. Aztán a munkahelyekkel a makettezés végleg elenyészett, azóta is rengeteg doboz makett várja a szekrényemben, hogy egyszer sorra kerüljön.
A fentiek csak nosztalgiázás, de miért is kezdtem bele életem első fa hajó makettjébe?
Mindig is szerettem volna megépíteni egy vitorlás hajó makettjét fából. De ez eddig mindig csak majdan megvalósítandó terv maradt, „Ej, ráérünk arra még!”. Azonban most egy jó barátom fellelkesített, kitalálta, hogy szeretne építeni egy fa hajó makettet és mi lenne, hogyha együtt csinálnánk, mindketten választanánk egyet-egyet és párhuzamosan építenénk. Nem kellett sokáig győzködnie. Borzasztó, hogy mindig belerángat valami hülyeségbe. Szóval így történt, hogy megtettem a legnehezebb első lépést… az elhatározást.
