Eljött egy újabb közös hajóépítős nap Sánta barátommal, valamint az eddigi legunalmasabb, de viszont fontos munkafázis, a bordák éleinek ívesre csiszolása, hogy szépen felfeküdjenek majd az oldalpalánk deszkák. Kis lapos reszelőkkel, különböző tűreszelőkkel és csiszolóvászonnal estem neki felváltva, miközben folyamatosan egy leendő palánkdeszkát próbálgattam oda, hogy jók lesznek-e az ívek. Rég reszeltem ennyit, legutóbb kb. 30 éve, elsős középiskolás koromban, amikor műhelygyakorlaton egy kalapácsfejet kellett kireszelni egy fémtömbből. Már akkor is untam és fel voltam háborodva, hogy ipari elektronikai technikus tanoncéként, (leendő villamos mérnökként, bár akkor ezt még ki tudhatta), minek kell nekem kalapácsfejet reszelnem, nem vagyok én gépész. Egyébként minden tiszteletem a gépészeké, csak a középiskolánkban mindig húztuk egymást a párhuzamos gépész osztályok és mi elektromosok.
A reszelés unalmas munkafolyamatát azért az nagyban élvezetesebbé tette, hogy közben azon nevettem, hogy Sánta barátom, hogy próbál kiigazodni a hajója igen kusza, és legtöbbször teljesen érthetetlen összerakási „útmutatóján”, inkább nagy lepedőknek lehetne nevezni, rajta értelmezhetetlen ábrákkal. A vak vezet világtalan elvet követve igyekeztem segíteni az értelmezésben, persze a kibicnek semmi sem drága. Pedig annyi jó ötletem lett volna még. Vicces volt, ahogy 4 db egyforma kb. 4 mm x 8 mm-es íves tartót kellet levágnia és ívesre csiszolnia, valamiért nem volt őszinte a mosolya.
Jót kuncogtam azon is, ahogy azon bosszankodott, hogy a munkafázisok útmutató szerinti sorrendje szerinte teljesen értelmetlen. Ebben valahol igaza volt, azután kellett volna a tatfedélzet fedélzet felé néző falát és egy rajta lévő kis ajtót behelyezni, miután beépíti a fölötte lévő fedélzeteket és az oldal palánkozást is. Magyarán egy kb. 1,5 cm x 3 cm-es lyukon keresztül kellet volna apró kis lécekkel bedeszkáznia egy kb. 5 cm mélyen bent megbúvó felületet.
Egy idő után meguntam a hosszas reszelés és csiszolás, és úgy döntöttem, hogy jó lesz ez így, Sánta barátom szerint is jó lesz, bár most meg az ő részéről érződött egy kissé a kibicnek semmi sem drága elv. Na majd a palánkozáskor kiderül.
