Nos eljött a hajótest palánkozásának is az ideje, megmondom őszintén ettől a munkafázistól tartok a leginkább, úgy érzem itt nagyon el lehet szúrni az egész makettet. És a Gjøa-n, ellentétben Sánta barátom Peregrine-jével csak egy réteg deszkázás van, már az első palánkozásnak szépnek kell lennie. Na de lássuk mit ír az építési útmutató:
„Ragasszon fel egy 18-as deszkacsíkot a hajótest mindkét oldalára, és rögzítse őket a 16-os szögekkel a fedélzet felső szélétől 5 mm-es rést hagyva, kivéve az első három borda esetét, ahol a résnek valamivel nagyobbnak kellene lennie. Folytassa a deszkázást, vágja le a deszka csíkokat az orrtőkénél, hogy illeszkedjenek, és ne feszítsék szét egymást.”
Ennyi? Hmmm… nos ez nem túl részletes, nem sok segítséget nyújt a kezdő fahajómakett készítőknek. A korábban említett Albatros-t építő videó is elég szűkszavúan kezeli a palánkozást, így megnéztem néhány youtube videót a témában. Úgy döntöttem, hogy beáztatás és páka segítségével előre hajlítom a palánkokat. Sok videóban táblatűt használnak a szögelés helyett, találtam is itthon egy dobozzal, de úgy határoztam, hogy az első hajómnál maradok az eredeti építési útmutató szerinti szögelésnél.
Próbaként elsőre csak egy lécet áztattam be, kb. 2-3 órára, majd a palánkhajlítóval igyekeztem ívet hajlítani bele, kevés sikerrel. A Gjøa palánkját elég kemény fából faragták, így ez az áztatási idő szerintem kevés. Azért felszögeltem-ragasztottam ez első palánkot, a 6-os bordához szögeléskor szépen meg is repedt, de szerencsére nem vészes. Viszont megint megerősödött bennem, hogy a szögbelövő jó döntés volt, Elképzeltem miket bénáztam volna a szögeléskor, hogyha ugyanezt kis kalapáccsal kellett volna elvégeznem.
Beáztattam egy újabb palánk adagot, kb. 4 órára, így már könnyebb volt velük dolgozni, pákával meghajlítani. Felváltva palánkoztam a két oldalt. A negyedik palánk felszögelésekor, a fenéktükör előtti bordánál csúnyán elrepedt, és mivel ott eléggé feszül a palánk a két eltört darab szétállt. Kicsit tanácstalan voltam, mit tegyek vele. Az egész palánkot nem akartam leszedni, felmerült bennem, hogy egy előtte lévő bordánál, ahol kevésbé feszül a palánk elvágom, és onnan palánkozom ezt a rész újra. Végül is Sánta barátom tanácsára az eltört palánkhoz a borda két oldalán szorítókkal hozzáfogtam egy kis palánk darabot, és úgy szögeltem, ragasztottam fel. Majd meglátjuk mi lesz. Négy palánkból kettőt eltörtem, ez elég rossz arány eddig. Egyelőre ezen az oldalon nem folytattam tovább a palánkozást, a szorítók miatt nem fértem volna hozzá, így a maradék beáztatott palánkokat mind a másik oldalra tettem fel. A következő palánkok szépen fel is kerültek törés nélkül. A palánkok túlnyúló részeit a miniplexem kis körfűrészével levágtam.
Míg én a palánkokkal szenvedtem Sánta barátom már a szögeket húzta ki a palánkokból és nekiállt a csiszolásuknak. Miközben a szögkihúzással bajlódott, ahogy próbálta a jó alaposan bevert szögfejeket valahogy kibányászni a deszkákból, felmerült benne, hogy a táblatű lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet. Viszont kezd gyanús lenni, hogy Sánta barátom valamiért nagyon haragszik rám, eddig a kis lécekkel lődözött, most meg a kis szögekkel, ahogy húzta ki a palánkokból. Jó dönts volt a védőszemüveg beszerzése. Azóta is kis szögeket találok mindenhol a lakás különböző pontjain. Ahogy haladt előre a csiszolással, már kezdett szépen, kimondottan hajó formája lenni a Peregrine-jének. A jókedvünket a nehézségek és bánázásaink sem tudják elvenni, munka közben mozgalmi dalokat költöttünk át:
Hej, te palánk, te drága,
hej, te Gjøa gircses- görcsös palánkja, te drága,
repedsz most!
