Végre újra irány a Hajógyártó utca! Nagyon vártam már ezt a napot több okból is. Először is újra építhetünk, másodszor is Roald barátom ma palánkozni fog ami már előre mosolyt csal az arcomra hiszen nagyon fél tőle, harmadszorra végre csiszolhatok a fájó könyökömmel.

Azzal kellett kezdenem, hogy kihúzzam a nagy munkával bevert szögeimet. 140 darabot számoltam meg az asztalon, de további 5-6 darabot ellőttem a szobában. Roald barátom már-már hadüzenetnek vette, hogy folyamatosan lövöldözöm rá, holott csak figyelmeztető lövéseket adtam le. Elvégre is a Peregrine egy hadihajó kérem. Csodálkoztam, hogy összesen csak egyszer szaladt a kezembe a kés hegye, amivel próbáltam kifeszegetni a szögeket, hogy utána ki tudjam húzni azokat. Tanulság: nem verjük be teljesen a szögeket, mert úgyis ki kell szedni a palánkokból.

Miközben a szögeket számoltam Roald barátomnak sikerült eltörnie az egyik palánkját. Természetesen azonnal rohantam segíteni, miután befejeztem a számlálást... Nagy a baj, sopánkodott, de mint minden csapatba, így a miénkbe is kell egy józan paraszt, így azonnal szállítottam a megoldást, és egy levágott palánkdarabbal fixáltuk a törést. Nyugtatgattam szegényt, hogy nem olyan vészes ez, hiszen eddig négy palánkból csak kettőt tört el... Nem nyugodott meg.

Innentől kezdve csak a csiszolással foglalkoztam egy bő két órás etapban. Meglepődtem, hogy az amúgy csúnya palánkozásom ellenére, csiszolás után a Peregrine milyen hajóformát vett fel. Hiába no, jó szerszámmal lehet szépen dolgozni. Köszönöm Roald, hogy használhattam a Gjøa csiszolófáját és a 60-as csiszolópapírodat. Jövő héten ígérem a finomakat is használni fogom! :)