A Gjøa keményfa palánkjainak a csiszolása jó pár alkalmat és munkaórát felemésztett. Hétközben is, munka után, amikor kedvet éreztem hozzá, gyakran csiszolgattam rajta egy-két órát, de a végeredmény még így is elég csapnivaló, azonban úgy érzem ebből jobbat csiszolással már nem igazán tudok kihozni, jöjjenek a mellvédek.
Úgy határoztam, hogy annak ellenére, hogy a mellvédek puha fából készültek, a felszögelés-ragasztás előtt én azért azokat is meghajlítom Sánta barátom palánkhajlítójával. Beáztattam a két mellvéd palánkot forró vízbe néhány percre, amíg a palánkhajlító felmelegedett, majd nekiálltam hajlítani. Annak ellenére, hogy puhafa, nem tűnt sokkal egyszerűbbnek meghajlítani, mint a keményfát, mintha mindig visszarugózott volna. Végül azért csak sikerült meghajlítanom őket, bár ez egyiket egy kicsit megpörköltem. Felszögeltem és felragasztottam az egyik oldalsó mellvédet, nehezebb volt, mint gondoltam, szög is görbült, volt, hogy nem jól találtam el a bordát, ezért annál a bordánál újra kellett szögelni stb. de azért csak felkerült. Rövid száradás után levágtam az orrnál, hogy fel tudjam tenni a másik oldali mellvédet is. Hasonló szenvedések árán az is felkerült. Miközben az oldalmellvédekkel bajlódtam Sánta barátom nagy levegőt vett és elkezdte a második réteg palánk hajlítását és felragasztását… kunc… kunc…
A következő lépés a tatmellvéd felragasztása. Ahogy nézegettem a falapból kivágott tatmellvéd darabot, nagyon úgy tűnt, hogy a gyári ovális vágás, melyen majd átbújik a kormánylapát rúdja, nem párhuzamos a többi gyári vágási éllel. Mutatom Sánta barátomnak, egyetértett velem, szerinte sem párhuzamos. Mit tegyek, az alsó élet vágjam párhuzamosra a lyukkal, de attól a felső íves nem lesz párhuzamos, azt is szabjam át? Frászt, a legegyszerűbb, ha kis tűreszelővel inkább az ovális lyukat alakítom párhuzamosra. Persze így egy kicsit nagyobb lett a lyuk, de legalább párhuzamos. Felragasztottam a tatmellvédet is, majd hagytam, hogy megszáradjanak.
Száradás után kihúztam a szögeket, majd nekiálltam egymáshoz és a palánkozáshoz csiszolni a mellvédeket. Jó döntés volt, hogy megcseréltem a 7. és a 8. lépést, és a keményfa palánkot megcsiszoltam a mellvédek felhelyezése előtte. A finom csiszolóvászon, mely szépen vitte a puhafa mellvédet, csak simogatta a keményfa palánkokat. Ha most álltam volna neki a durva csiszolóvászonnal csiszatolni a keményfa palánkokat az meg pikk-pakk szétkapta volna a puhafa mellvédeket. Egyre inkább kezd hajóformája lenni a Gjøa-mnak, bár Sánta barátom lecsónakozta… nem tudom, hogy beengedjem-e még valaha a hajógyárba…
Rájöttem, hogy a fahajó építés 90%-a csiszolás… én a maradék 10%-ot szeretem. Valamint arra is rájöttem, hogy a csiszolásnak két végkifejlete lehet, az egyik: „francba, elegem van, jó lesz ez így is”, a másik: „hú de jó lett, kicsit még csiszolok rajta, hopp a francba, túlcsiszoltam…”
