Ez a nap is eljött végre, hogy elkezdhessem a második réteg palánkozást. Azért is lesz különösen izgalmas, hiszen a második palánkréteghez többféle palánkot kell felhasználnom. Mind szélességben, mind vastagságban eltérőek. Elképzelésem sincs, hogy hogyan fogom szépre csiszolni. Lehet ezért kellett volna tökéletesre készíteni az első palánkréteget? Mindegy, ezen már túl vagyunk.

A palánkozás előtt viszont vár még rám a két hátsó ablak bevágása. Természetesen semmi méret sehol a terveken, tolómérővel próbálom megmérni, hogy hova is kerüljenek az ablakok. A precíz mérnöki munka meghozta gyümölcsét. Tökéletesek lettek az ablakok. Már az én szintemen ugye. Az ablak kivágásához természetesen Roald barátom kézi fúróját és miniplexét használtam. Kincstári darab mind, bár ezzel csak én értek egyet. Ami a Bázison van az közös ugyebár.

Miután késznek nyilvánítottam a kis ablakokat, jöhet a palánkozás. Az útmutató szerint a két legvastagabb palánkkal kell kezdenem, ezek a terven a 32-es sorszámúak. Természetesen a megadott méretűt nem, csak hasonló lécet találtam a dobozban, de 1-2 tized különbség gondolom nem számít Corel-éknél...

Nehéz úgy meghatározni ennek a két palánknak a helyét, hogy az ablakaim sem pont oda esnek ahova kellene. No mindegy, hajrá. Mivel ezeket a palánkokat nem szögelhetem, így pontos hajlításra van szükség, hogy ragasztani tudjam. A palánkhajlító egy csoda. Mondjuk egy forró csoda, így meg is égettem a kezem. Ahogy Roald barátom fogalmazta meg, ezekben a hajókban a vérünk van! Nekem már a bőröm is. Az eredmény meglepően jó lett, természetesen ez sem készülhetett volna el Roald barátom postásgumijai nélkül. Imádok rájárni a szerszámosládájára. 

Mivel száradnia kell ennek a két-két palánknak, így a mai Hajógyártó utcai kalandjainkkal új vizekre evezünk, de erről bővebben majd egy következő bejegyzésben...