Ez még mindig a 8. lépés része, pedig már jónéhány építési alkalom óta szórakozom vele, nem is beszélve, hogy az egyik, ezen alkalmak közül, a kétnapos nyári tábor volt, de valahogy nem jutok a végére, egyről a kettőre, akarom mondani 8-ról a 9-re. Annyira nem, hogy ez a bejegyzés több építési alkalmat foglal magába.

Mint ahogy a korábbi bejegyzésben írtam, hiába próbálgattam, csűrtem-csavartam a vékony palánk lécet, az sehogy sem akart szépen felfeküdni az oldalmellvédre, nem tudtam teljes lécet végig vinni az oldalmellvéden. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy bíz ezt szabni kell, de hogy jelöljem be szépen a szabás vonalát? Aztán az az ötletem támadt, hogy celluxszal felragasztotok egy lécet és úgy próbálom rajta, kvázi szemre bejelölni a kellő szabási ívet. Úgy számítottam, hogy egy-két jelölést és szabást biztos el fogok rontani, de legnagyobb meglepetésemre már az első szabott léc jól sikerült, szépen fel is ragasztottam, majd a száradását követően a következőt, és így tovább, míg végig be nem palánkoztam az oldalmellvédet.

A száradási idők alatt vagy az Ulises-szel foglalatoskodtam, vagy Sánta barátom ügyködéseit figyeltem és szívtam a vérét, ahogy a második palánkréteg felhelyezése ürügyén mindent összeragasztózott. Patakokban folyt a ragasztó, szerintem túl sokat használ, a kis ragasztós flakonunkat már után kellett töltenünk a nagyból. A Peregrine hajójának a nagy része műfa és ragasztó, igazi fát csak nyomokban tartalmaz.

A palánkréteg teljes száradása után az orrnál, a tatnál és a mellvéd tetején szépen levágtam és lecsiszoltam a felesleges lécdarabokat. A végeredmény kimondottan pofás lett. ugyanezen műveleteket elvégeztem a másik oldalon is. Legnagyobb döbbenetemre ezen az oldalon is már az első jelölés és szabás jól sikerült. Miután ezzel az oldallal is végeztem az orrnál tűreszelővel kialakítottam egy fészket a következő lépésben felkerülő orrtőke számára.

Ezután a tatmellvéd palánkozása következett a levágott maradék palánkdarabok felhasználásával. Miután felkerült a negyedik palánkléc is, a tatmellvéd tetején maradt egy kb. 1,2 mm széles rész, amire egy nagyon vékony palánkcsíkot kellett volna felragasztani. Sánta barátom (a szokásos a kibicnek semmi sem drága elvet követve) azt javasolta, hogy hagyjam a fenébe, csiszoljam le a tatmellvédet a negyedik palánkléc tetejéig. Akkor viszont eltüntettem volna a tatmellvéd szép felső ívességét, így úgy döntöttem, hogy megpróbálok felragasztani oda egy palánk darabot. Ha nem sikerülne, akkor még mindig le tudom csiszolni, ahogy Sánta barátom javasolta. Szóval levágtam egy vékonyka csíkot, odaragasztottam, majd hosszas száradás után nagyon óvatosan a megfelelő méretűre és ívűre csiszoltam. A fáradozásaimat siker koronáztam, szerencsére a felragasztott kis léc darabot a csiszolás közben nem téptem le, és a végeredmény kimondottan jól sikerült. legalább is nekem tetszik, ahhoz képest, hogy első, kezdő hajó...