Mint már írtam, jól elmaradtunk a blogírással, így most próbálom bepótolni az elmúlt hónapok építéseinek leírását, bár az építések is igencsak megcsappantak a nyári-őszi hónapokban.

A ferde bordái miatt az Ulises-t is néhány napig súlykezelésnek vetettem alá. Úgy látszik eddig minden hajóm súlyzózik, a Gjøa a ferde gerince, az Ulises a ferde bordái miatt. Nagyon kis kigyúrt hajóim lesznek. A súlyzózástól valamit javult a helyzet, de nem lett tökéletes, van egy kis csavarodás az egész hajótestben, annak ellenére, hogy a gerinc nyílegyenes, nem is értem, hogy lehet, ááá… jó lesz ez így is.

Felragasztottam a leírás szerint a 33-as orr- és a 35-ös tatfedélzet darabot (jééé építettem egy egeret), majd a 34-es és 36-os megerősítéseket. Ezután a bordacsiszolás következett volna, de nem igazán fűlött hozzá a fogam.Mint már írtam a csiszolás nem igazán a kedvenc elfoglaltságom. Keserűen döbbenetes felismerés volt, hogy a fahajóépítés nagy része (legalábbis az eddigi tapasztalataim alapján) nem másból áll, mint csiszolásból.

Szóval mivel nem volt kedvem bordákat csiszolni, így inkább a Gjøa-n kezdtem el bíbelődni, de egy idő után ott is csiszolási feladat következett volna… durcáskodni kezdtem, hogy én aznap nem csiszolok, viszont mivel mindkét hajómon csiszolási feladat lett volna soron, így morcosan úgy döntöttem, hogy nem csinálok semmit. Sánta barátom döbbenettel hallgatta a kifakadásomat, miközben vadul csiszolta a saját Ulises-ének a bordáit. Elkezdett győzködni, hogy ne sztrájkoljak már, még a végén fegyelmit kapok, vagy kirúgnak a gyárból, a párt nem kegyelmez. Felvetette, hogyha már ennyire nincs kedvem csiszolni, akkor csináljak valami mást. Jó, jó, de mi mást, mindkét hajón ez van soron. Azt felelte, hogy kezdjem el építeni az Ulises felépítményét, azt lehet a hajótest nélkül is. Az lehetetlen válaszoltam, a kocka műszaki és sváb szabálykövető énem ellenkezett ez ellen. Sánta barátom végül addig győzködött, illetve az építés, ragasztás, alkotás vágya végül elhallgattatta szabálykövető lelkiismeretem, és nekiálltam a felépítmény építésének.

Kivágtam a lézervágott lapból a felépítmény 125-135 közötti darabjait, kicsit megcsiszoltam őket (nesze neked megint csiszolás), majd a leírás szerint összeállítottam és összeragasztottam. Nem is volt olyan könnyű, mint ahogy ránézésre gondoltam. Azért kellett ügyeskedni, hogy minden szépen illeszkedjen és a derékszögek szépen derékszögek legyenek. Újból szembesültem azzal, hogy két kéz kevés, miért nincs egy embernek négy keze, mennyivel könnyebb lenne az élet.